Az idei tanév kezdetén is nagy sikert aratott az erdei iskola.
A Kék 1. osztály erdei iskolás hetét úgy terveztük, hogy az iskolából teszünk kisebb-nagyobb kirándulásokat. Arra törekedtünk, hogy a gyerekek elsősorban az iskolában és az iskola környékén mozogjanak biztonságosan.
Hétfőn a Feneketlen tóhoz szerettünk volna menni, de az időjárás sajnos átírta a tervünket. Helyette a iskolában játszottunk és kézműves foglalkozást tartottunk a vízi világgal kapcsolatban. Az eredmény az osztály falán látható.
Kedden kegyes volt velünk az időjárás. Tömegközlekedéssel utaztunk, aminek a szabályait előre megbeszéltük. Nagyon jól ment, annak ellenére, hogy a gyerekek zöme ezt még alig, vagy egyáltalán nem gyakorolta eddig. A Sas-hegyi Látogatóközpont szeretettel várt minket. Egy rövid előadás és vetítés után, végigjártuk a tanösvényt – felkészült és a gyerkőcökhöz értő vezető segítségével. Nagy élmény volt a hegyről megnézni, hol van az iskola. Láttunk Pannon gyíkot, és zöld gyíkot is. Nagyon sok növénnyel megismerkedtünk, a galagonyát még meg is kóstoltuk. Kellemesen elfáradtunk. Délután megbeszéltük, feldolgoztuk az élményeket. A homokozóban néhányan megépítették a Sas-hegy kicsinyített mását.
A szerda már igazi kihívás volt. Sokat buszoztunk, mire elértünk a Budakeszi Vadasparkba, a Zöld osztállyal vállvetve. Itt is jól felkészült vezető vitt minket árkon-bokron, sáron, pocsolyán át, a folyton szemerkélő esőben. De sebaj, mert a vízben a kék és a zöld jól összemosódott. Láttunk mindent, amit csak látni lehetett, nyomolvasást tanultunk, meg új kifejezéseket, futottunk, másztunk, és fenéken csúsztunk. Az egyik kislány azt mondta: „Igaz, hogy esik az eső, de ezt a kirándulást vétlen lett volna kihagyni.” Ő még azt is megtanulta, hogy a vétlen meg a vétek mást jelent. Fáradtan és sárosan érkeztünk meg délután az iskolába, de tényleg „vétlen” lett volna kihagyni.
Csütörtökön elvillamosoztunk a Gellért térig, majd átsétáltunk a Szabadság hídon. Útközben megbeszéltük a Duna folyásirányát, jobb és bal partot, Pestet és Budát. A cél a Nagycsarnok volt, ahol két csoportra oszlottunk, és úgy figyeltük meg, milyen gyümölcsök és milyen zöldségek kaphatók szeptemberben. A gyerekek ismerték a termények nevét, tudták melyiket hogyan lehet felhasználni. Délután két csoportban dolgoztunk. Az egyik csoport a délelőtt látottakról készített rajzot, a másik csoport almás süteményt készített. Félidőben cseréltek. Így mindenki rajzolt is, és a süti készítésében is részt vett. A falra került az elkészített rajzos gyümölcs-, és zöldség kosár, a hasunkba pedig az omlós, ízletes, magunk készítette morzsa süti.
Pénteken a Természettudományi Múzeumban voltunk, a Rovarlesen című múzeumi órán vettünk részt. Az előző programjainkhoz képest talán ez volt a legkevésbé tartalmas a gyerekek számára. A foglalkozás után még szétnéztünk a múzeumban. Ez viszont nagyon tetszett a gyerekeknek, ketten is voltak, akik utána hétvégén a szüleiket is elvitték. Tartalmas és színes hetet zártunk. Közben jobban megismertük egymást, és megtanultunk együtt közlekedni.
A 2., 3. és 4. osztály ismét együtt kelt útra az új tanév második hetében. Most a Börzsöny egyik legrégebbi turistaházának vendégei voltunk, Kóspallagon. 3 nagyszerű napot töltöttünk ott. Az odaérkezésünk elég kalandosra sikerült, mert a kisvasút királyréti végállomásától a 4 kilométeres erdei túrát szakadó esőben kellett megtennünk. Ezzel szerencsére le is tudtuk az esős programot, hiszen innentől napsütés kísért minket végig az elutazásunkig. Ismét olyan programokat sikerült választanunk, amelyekben a gyerekek nagy örömüket lelték, és jó sok mindent meg is tanultak. Voltunk vízbiológián, ahol a patakból kifogott állatkákat meg is tudtuk vizsgálni. Az éjszakai túrán megtapasztaltuk, hogy milyen az erdő elemlámpa nélkül, hallottuk körülöttünk a baglyokat, és még egy bátorságpróbára is volt erőnk. A 3. és 4. osztály az erdei iskola zárásaként kezükbe foghattak régi, gyönyörű íjakat, majd ki is próbálhatták, hogy elődeinknek milyen nehéz dolguk is volt a zsákmányszerzéssel. Elfáradva, de tele élményekkel hagytuk ott ezt a csodaszép helyet!
Idén az 5. osztállyal a Börzsönybe mentünk erdei iskolába, Diósjenőre. Első nap kenyeret sütöttük, nagyon finom volt. Másnap tízórás túrára mentünk, de nyolc óra alatt sikerült megcsinálnunk. A hegy tetején (Csóványos) számháborúztunk. Másnap GPS kincsvadászatra indultunk zuhogó esőben, sok szalamandrát láttunk. Következő nap a Sas-hegyre mentünk, ahol ehettünk sóskaborbolyát, galagonyát. Pénteken Vértesszőlősre mentünk megnézni az ősembertelepet. A Samu nevű ősember koponyájának egy kis darabját is láthattuk, de sajnos csak a másolatát. Ez egy kis csalódást okozott.
A 6. osztállyal Herencsényben voltunk erdei iskolában 5 napot, hétfőtől péntekig. Az egész hét folyamán nagyon fontos szerepe volt a közösségépítésnek, mivel új osztályfőnököt kapott az osztály, Andit. Közös sport és csapatépítő játékokon volt a fő hangsúly, de emellett a településsel, tájjal, környezetünkkel kapcsolatos feladatokat is kaptak a gyerekek. Megismerkedtek a faluval, annak hagyományaival, az építészetével. Gyűjtöttek növényeket és felkutatták azok neveit. Sokat játszottunk a szabadban, lehetőségük volt arra is, hogy önállóan felfedezzék a környéket.Kellemes és az osztályközösség építésének szempontjából nagyon hasznos időt töltöttünk együtt, sikerül a közösséget összébb kovácsolni a nyári szünet után.
A 7-8. osztály hétfő reggel útra kelt és a hévvel elindult Pomázra, onnan pedig busszal Csobánkára. Az eső esett és az idő is igazán őszies volt. Magában azért mindenki imádkozott a jobb időért. Hamar megérkeztünk a Csobánkai Élményakadémiára, ahol megismerkedtünk a trénereinkkel, Timivel, Vikivel, Csabával és Bencével. Nem hagytak sok időt, a napot már rögtön egy Mission ImPossible-el ( lehetetlen küldetés ) kezdték, ahol 20 feladatot kellett 40 perc alatt teljesíteni. A katicafotózástól a cipő-vár építésig, a lóversenyen át sikerült teljesíteni mindent. Itt már kezdtük sejteni, hogy nem lesz pihenős hetünk! Amint berendeztük a szobáinkat azonnal kezdődtek a nehezebbnél nehezebb feladatok, amikkel egy héten keresztül bombáztak minket. Játszottunk szervszállítást, repülőszőnyegeset, sziámi ikreset és még sok más nehéz és gondolkodtató játékot. Minden játék lényege az volt hogy az új hetedik-nyolcadik összerázódjon. Ez eleinte nehéz volt, hiszen szinte egyáltalán nem ismertük egymást, de mivel a feladatokat csak szoros összefogással lehetett megoldani, kénytelenek voltunk megbarátkozni egymással. Ez végül azért nem sikerült rosszul. Sőt!
Szerdán a trénereink elvittek minket egyenesen Csobánka főterére, ahol kaptunk egy meglehetősen érdekes feladatlapot. Másfél óránk volt arra, hogy 20 feladattal megbirkózzunk csapatokra bontva. Például meg kellett sétáltatni valakinek a kutyáját, vagy bajuszt kellett rajzolni idegen emberekre, de készítettünk interjút egy libával is. Mindenki végzett önkéntes munkát is a faluban; ablakpucolás,söprögetés, árupakolás… Sőt, megtaláltuk a falu legerősebb emberét is, történetesen egy kocsmában. Egyszóval csupa olyan dolgot csináltunk, amivel megmosolyogtattuk az embereket. Végül sikerült megcsinálni minden feladatot és lassan már az egész falu tudta kik vagyunk! Ezt a délutánt sziklamászással vezettük le.
A hét vége felé kaptunk egy olyan faladatot, hogy el kell mennünk az erdőbe, végigjárni bizonyos állomásokat 2 csoportban. A főzést kis csapatok vették a kezükbe. Volt,aki bevásárolni ment, volt aki tüzet rakott. Délután útra kelt a két csapat egy közel 6 órás túrára, természetesen külön. A túlélőhöz hasonló helyeken és felszereléssel közlekedtünk, barlangokat láttunk, hegyeken küzdöttük fel magunkat, turistajelzéseket kerestünk. Az utóbbival mindkét csapatnak meggyűlt a baja és bizony gyakran előfordult, hogy hosszas tanakodásba kezdtünk, merre is tovább? Aki szabályt szegett annak fél órára vakon - bekötött szemmel - kellett továbbmennie. Bizony ez is hatalmas küzdelmet jelentett, hiszen egy meredek hegyen fölfelé, egy tövises réten vagy egy saras-gödrös úton teljesen a barátodra hagyatkozni nagyon nehéz! Tapasztalatból mondom! A küzdelmes út után egy hegytetőn találkozott össze a 2 csapat, ahol paprikás krumplit főztünk a sötétben. Elvégeztük az Élményakadémia tréningjét, oklevelet kaptunk, elbúcsúztunk trénereinktől és a katasztrofális ételektől is! Dobi Zoé, 8.osztály
