Idén a tábor témája a Vadnyugat volt, helyszíne Gold Lake City alias Pálköve.
A banda gyűlésen mindenki felvette a vadnyugati személyiségét, elkészültek a személyigazolványok is. Rövid elméleti és gyakorlati vizsga után a gyerekek fegyvertartási engedélyt kaptak a magukkal hozott vízipisztolyra. Utána szakkörökön készíthettek maguknak lovat, kendőt és szütyőt az aranyrögöknek. Ezzel felkészültünk a vadnyugati életre. Ideje volt egy kicsit pihenni a nagy melegben, ezért a délutánt a strandon töltöttük. A nagy kánikula miatt elmaradt az egésznapos túra. Helyette hajnali úszás volt a Balatonban, a napfelkeltét néztük a vízből.
Délelőtt sportoltunk: lehetett úszni, futni a tóparton, akadálypályázni a lovacskákkal, focizni fürdőnadrágban. Szerencsére nagyon kegyes volt hozzánk az idő, még a Balatonban is sikerült megfürödnünk. Ebéd után a művészetekkel folytatódott a program. Itt is választhattak a gyerekek. Lehetett divatbemutatóra felkészülni, fotózkodni, Rejtő színdarabra próbálni, homokból Gold Lake City makettjét építeni, történetet írni, vagy éppen western-kártyákat tervezni.
Második nap kezdődtek az izgalmak. Gold Lake City aranylázban égett. Lakói bandákba szerveződtek, így próbáltak segíteni a seriffnek a környéken garázdálkodó rablók ellen. A város lakói nem engedték, hogy megfélemlítsék őket. A banditáknak sajnos sikerült elrabolni a seriffünk lányát. Szegény nagyon szomorú volt egész nap, ezért igyekeztünk egy kis meglepetés estével őt felvidítani.
Vacsora után összegyűlt az egész iskola és mindenki bemutathatta, amivel foglalkozott a délután. Volt színházi darab, tánc, felolvasás, szóval minden ami belefér egy ilyen összművészeti fesztiválestbe. Az eseményeket váratlanul a seriffünk előkerülése szakította félbe. Szegényt teljesen helybehagyták elrablói, beszélni is alig tudott. Annyit azért megtudtunk tőle, hogy a banditák elrabolták tőle a térképrészleteinket és ennek visszaszerzése majd ránk hárul ezen a zord vidéken. A kiállítás után rögtön bandagyűlést tartottunk követve a seriffünk tanácsait. A feladatunk volt még, hogy a korábban megszerzett tárgyainkat a tábor legbiztosabb helyére, a seriff irodájába helyezzük. Küldetésünket a banditák hirtelen megjelenése nehezítette. Szerencsénk volt, minden tárgy időben megérkezett a helyére. Ezzel a biztonsággal térhettünk nyugovóra.
Az idei táborunk sem múlhatott el túlélős kalandok nélkül. Közel harmincan indultunk el tömött hátizsákjainkkal, sátorral, hálózsákkal, vízzel felkészülve mindenre, ami az utunkba kerülhet. Legnagyobb ellenségünk a napfény és a meleg volt, de mindenki derekasan állta a próbát és csodaszép helyeken át, a tanúhegyekkel a hátunk mögött jutottunk el végső táborhelyünkhöz a szentbékkállai kőtengerhez. Este tábortűznél pihentünk ki a nap fáradalmait és a kilométereket. Másnap pedig megérdemelten fürödtünk meg a Balaton hűs vizében. Jövőre újra túlélünk!
Az év végi táborunk utolsó napján adtuk át a bizonyítványokat a gyerekeknek. A tanévzáró egyike a legfontosabb ünnepeinknek. Itt ballag át minden osztály a következő évfolyamba: ezután már mindenki egy évvel idősebb lesz!
