Ezen a napon reggeltől éjfélig sportolunk és felolvasunk.
Akkor nagy sikere volt a rendezvénynek, így immár hagyományként, ismét megrendeztük. A gyerekek már az évnyitón kérdezgették: idén mikor lesz. A reggel a tornateremben egy közös bemelegítéssel, kidobóval kezdődött. Eközben a lépcsőfordulóban meseolvasással indult a program. A nap folyamán az osztályok stafétában a csoportok küldöttei értesítették egymást a váltásról, hogy egy pillanatra se szakadjon meg a lánc - vették át egymástól a labdát, és az olvasást.
Délután nagy örömünkre sok szülő is csatlakoztak hozzánk. Az olvasó kuckó a tornateremmel szembeni kis terem lett. Szülők, gyerekek, tanárok egymást váltva olvastak meséket, kedvenc regények részleteit, időnként angol nyelven is. A sportban kifáradtaknak jó pihenést nyújtott belehallgatni egy-egy történetbe.
Az udvaron biciklis akadálypályát rendeztünk be, ahol a gyerekek - eredeti terveink szerint sötétedésig, aztán a lelkesedésük miatt este tízig - kerekeztek. A tornateremben egymást váltották a különböző sportágak: volt zsinórlabda, floorball, foci, kosár. Jöttek aikidosok bemutató foglalkozást tartani. A zumba a szokott lendületet hozta, volt, aki külön ezért jött vissza. Nagyon különleges élmény volt a nia, ami tánc és fitness egyben, az egyik anyuka tartotta nekünk. A partizán volt a legsikeresebb, a tervezett sorverseny is elmaradt miatta. Mindeközben egy másik teremben gerincjóga volt, egy kezdő, és egy haladó óra. Aki másfajta ellazulásra vágyott, az jelentkezhetett masszázsra, amit egy volt kolleganőnk, Kaderják Éva tartott. A gyerekek nagyon élvezték az éjfél előtti mocsárfogót. Éjfélkor aztán véget ért a sport is, a felolvasás is (sajnos a Szegény Dzsoninak az utolsó fejezetét már nem hallgathattuk meg).
