Óvodai élet
Rogers Óvoda

Levél érkezett Meseországból! Gyuri kérte az óvodások segítségét.

Az egyik szürke januári délelőtt, Marika, a dadus nénink futott be a két csoportszobába és lelkesen újságolta nekünk - kezében egy hatalmas tekercs papírral -, hogy egy lovon érkező futár adta a kezébe a tekercset, mert levelet hozott Meseországból. A Hold és Nap csoportos gyerekekkel közösen bontottuk fel a levelet, amiben ez állt:  

Sziasztok! Gyuri vagyok, a Majdnem Óriás. Nagy gondom van, aminek megoldásához segítségre lenne szükségem. Ahhoz, hogy az igazi óriások körébe kerülhessek, nekem is, mint minden társamnak el kell készítenem az Óriások legfontosabb ételét, a kőlevest. Az a baj, hogy én idáig csak ettem belőle, azt nem figyeltem, hogy hogyan készül. Meseországban az a hír járja rólatok, hogy tudtok segíteni a bajba került meseországi lényeken. Ha nem készítem el a kőlevest, akkor nem fogadnak be az óriások körébe és egyedül maradok. Csak néhány dologra emlékszem a receptből. Szívesen elmennék hozzátok, és elmondanám, de nagyon félek átlépni meseország határát. Én itt egy gyönyörű réten élek, ahol rengeteg virág van, és szinte mindig süt a nap. Segítetek?
Üdvözlettel: Majdnem Óriás Gyuri 

A gyerekek a levél felolvasása után úgy döntöttek, hogy segítenek a félős óriásnak. A beszélgetésből kiderült, hogy több gyerek szerint a meseországi kőleves kövekből és csokiból készül. Azért, hogy Gyuri ne féljen és otthonosan érezze magát a Rogers oviban, a gyerekekkel elkezdtük tarka rétté varázsolni a csoportszobákat. Nagy zöld anyagot terítettünk a szőnyegre és színes anyagokból virágokat varrtunk rá. Az egyik ovisunk aggódni kezdett, ezért írtunk egy levelet Meseországba Gyurinak, hogy egy kicsit később érkezzen, ha már összeszedte a bátorságát, mert van olyan ovisunk, aki szívesen segítene neki, de csak a távolból. Amíg ő fél, addig ne lépje át Meseország határát. A válasz hamar meg is érkezett. Tóbiás, a Szivárványhíd őrzője megnyugtatott minket, hogy amíg egy kicsi félelem is van, bármelyik óvodásban, Gyurit nem engedi át a két világot összekötő Szivárványhídon. A gyerekeket megnyugtatta Tóbiás levele, most már Gyuriért izgultak inkább, s azon kezdtek tanakodni, hogy hogyan segíthetnének a félős óriáson. Arra az ötletre jutottunk, hogy ha Gyuri a meseréten érzi biztonságban magát, akkor a zöld szín lehet a kedvence. Ezért készítettünk a gyerekekkel fűzöld batikolt pólókat, hogy ebbe a ruhába bújva fogadjuk majd félős barátunkat, hátha úgy érzi magát a sok-sok zöld ruhába öltözött gyerekcsapattól, mintha otthon lenne és eszébe sem jut majd félni tőlük.  

A pólófestés nagyon izgalmas munka volt. Az ovisok a közösen gyűjtött kavicsokból egyet-egyet belekötöttek a fehér pólóik közepébe, majd az óvók segítségével a festékes vízbe mártottak. De a legnagyobb meglepetés akkor tárult a gyerekek szeme elé, amikor a festett pólók kibontásakor a gyönyörű márványos köröket felfedezték. Már csak a kőleves elkészítése volt hátra. Segítségül elolvastuk a gyerekeknek a Kőleves című mesét. Az ovisok hamar rájöttek, hogy a leves receptje benne van a történetben. Így egy hétig a mesebeli leves alapanyagokkal ismerkedtünk. A szalonnából kisütöttük a zsírt, kóstolgatták a zöldségeket, festettek, nyomot hagytak káposztával, uzsonnára kolbászos kenyeret csemegéztek. A legnagyobb követ – hiszen a lelkes ovisok egy hétig hordozták be a köveket az oviba – félretettük, mert a gyerekek arra gondoltak az lesz a tökéletes „példány” a leves elkészítéséhez.  

És felvirradt a nagy nap! Minden porcikánkban éreztük az Óriás közeledtét! Így hát hamar belekezdtünk az utolsó feladatba és elkezdtük elkészíteni a kőlevest. Először is a jól kifőzött követ tették a gyerekek az edénybe, majd mindenki bele tehette szép sorban a többi már jól ismert alapanyagot. A leves főtt- rotyogott ínycsiklandó illatokat keverve a levegőbe. Ez alatt mindenki felvette a batikolt pólóját és izgatottan készülődtünk a majdnem óriással való találkozásra! Hogy a maradék félelem is bátorsággá alakuljon, útnak indulás előtt mindenki ivott egy jó nagy kortyot a Rogers Ovi erőt adó italából. Kimertünk egy nagy tál levest a fazékból, és énekelve indultunk megkeresni félős Gyuri barátunkat.  

Az ovi ajtaján kilépve erős virágillatot éreztünk. Ez az illat csalogatott minket tovább-tovább, mígnem benyitottunk a tornaterem ajtaján… éééééés: a tornaszekrény tetején ült a mi félős kockásnadrágos meseországi ismerősünk. A gyerekek megilletődve köszöntötték, majd odavitték elé a tál frissen készült kőlevest, bíztatva a félős Majdnemóriást, hogy kóstolja meg. Miközben ő falatozott, a gyerekek elmondták neki a leves receptjét, hogy ő is el tudja készíteni majd a többi óriásnak. Gyurinak nagyon ízlett a kőleves. Megköszönte hálásan a gyerekeknek a segítségüket és elmondta azt is, hogy szerinte azért lett varázslatos a leves, mert az ovisok szeretettel készítették, és mindannyian összefogtak egy célért. Hálája jeléül a gyerekeknek adta legféltettebb kincsét, egy csilingelős varázsnyakláncot. Akinek épp rosszkedve van és ezt a varázsnyakláncot a nyakába akasztja, jókedvűvé, nevetőssé válik. Sajnos az időnk lejárt. Gyurinak vissza kellett indulnia Meseországba, az ovisoknak pedig elérkezett az ebédidő. Megköszöntük illő módon az ajándékunkat, elköszöntünk új meseországi barátunktól, és indultunk vissza az óvodába. Ebédre mindannyian kőlevest ettünk.  

Aki nem hiszi, járjon utána! Itt a vége fuss el véle!  

1
2
3
4
5
6

További cikkek