Idén is ellátogatott hozzánk a Mikulás, ám valami furcsa dolog történt…
Az úgy volt, hogy az óvó nénik aggódtak, hogy ha a Mikulással krampuszok is jönnek, akkor a gyerekek megfognak ijedni. Ezért történt, hogy Orsi óvó néni kitalált egy mesét, amit altatás előtt mesélgetett a kicsiknek.
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Tengeren is túl, ahol a Kurtafarkú Malac túr, messzi-messzi a hideg-havas Északi - sarkon, volt egyszer egy kicsi házikó. Ha annak a kicsi házikónak az ablakán benézett az ember, láthatott egy öregembert, piros harisnyában, piros nadrágban, piros pulóverben ülni a kényelmes fotelben a kandalló tüze előtt. Bizony ő volt a Mikulás. Már éppen indulni készült hosszú útjára, hogy megajándékozza a Világ Összes Gyerekét. Apró szorgos manói már rakodták is a csokoládés ajándékokat a puttonyba, de két krampusza még lustán heverészett a kandalló előtt. Bizony most szólnom kell néhány szót a krampuszokról. Mert az emberek azt hiszik, ők félelmetesek és gonoszak, mert szegénykék olyan nagyon feketék, csupa korom az arcuk, és juhujj szarvuk is van, meg hosszú farkuk… Pedig ők nem bántanak senkit. Csak viccelődni szeretnek, meg tréfálkozni éééés nagyon - nagyon szeretik a csokoládét!
- Krampuszok! - hívta éjfekete segédjeit a Télapó. - Szóljatok, Rudolfnak, a piros orrú szarvasnak készüljenek, mert nemsokára indulunk. A manók feltették a hatalmas megrakott puttonyt a szánra, Télanyó még odaadta a Mikulásnak a piros bundás sapkáját.
- Meg ne fázz az úton! - mondta aggódva, majd a Mikulás krampusz segédjeivel elindult a hosszú útra. Meg is érkeztek az első házhoz, lecsúsztak a kéményen, Télapó beletette az ajándékcsomagokat a kipucolt cipőkbe, és már indult is tovább. A csomagban sok-sok mogyoró volt, finom gumicukor, szaloncukor, egy mandarin - ezt Télanyó kérésére tették bele a csomagba a manók, hiszen ebben a hideg időben szükség van a sok vitaminra! És egy nagy csokoládészelet. A két krampusz, rakodás közben megérezte a csokoládé illatot, és nem akaródzott nekik továbbmenni.
- Mit szolnál, komám - mondta az egyik krampusz a másiknak, -haaaa ma éjjel kivennénk a Világ Összes Gyerekének a Világ Összes Cipőjéből a Világ Összes Mikulás ajándékát? Hmmm? A másik krampusznak először fülig, majd szarvig ért a szája, úgy tetszett neki ez a remek ötlet:
- Tudod mit, komám? Viccelődjünk egy kicsit, tegyünk a csokoládés Mikulás ajándékok helyére krumplit! Na, az előző krampusznak annyira tetszett ez az ötlet, hogy prüszkölve, visítva nevetett. Így a két koma az éjszaka, a Mikulás háta mögött a Világ Összes Gyerekének, a Világ Összes Kipucolt Cipőjéből, kicsente a Világ Összes Mikulás ajándékát és a helyére becsempésztek egy-egy krumplit!
Már ébredezett a napocska is, mire Télapó hazaért, a rénszarvas húzta szánján, nagyon elfáradt. Télanyó készített neki egy bögre meleg kakaót, az gyorsan megitta és le is feküdt aludni. Reggel, mikor már a napocska is felkelt, felébredt a Világ Összes Gyereke, odaszaladt a Világ Összes Ablakához és belenézett a Világ Összes Cipőjébe, de nem talált ott mást….. csak egy - egy krumplit. A gyerekek nem tudták mire vélni a dolgot, hisz ők jók voltak… vagyis igyekeztek jók lenni egész évben, vajon miért nem csokoládét kaptak? Miért kaptak krumplit? Nagy bánatában a Világ Összes Gyereke kinyitotta a Világ Összes Ablakát és ezt kiáltotta:
- Télapóóóóóóóóóóó, miért hoztááááááál nekem krumpliiiiiiiiiiiit? Olyan hangosan kiabáltak, hogy még az Északi-sarkig is elért a hangjuk!
- Télapóóóóóóóóóóó, miért hoztááááááál nekem krumpliiiiiiiiiiiit? Felébredt tőle a Mikulás is!
- Télapóóóóóóóóóóó miért hoztááááááál nekem krumpliiiiiiiiiiiit? Na, a Mikulás azonnal hívatta a legbölcsebb Manóját!
- Mondd el nekem bölcs manó, mi történhetett?- kérdezte a Télapó. - Egész éjjel úton voltam, a Világ Összes Gyerekének csokoládés ajándékokat osztottam, most meg ezt a krumplit kiabálják….
- Nem tudom… , nem tudom… - vakargatta a fejét, huzigálta a szakállát a bölcs manó-, igazán nem tudom… Amint ott gondolkodnak, járkálnak körbe- körbe a kandalló előtt, egyszer csak éktelen nagy visítás, fülsüketítő sivítás és nevetés, fertelmes röfögő röhögés csapja meg a fülüket. Odaszaladnak az ablakhoz, kinéznek rajta, hát mit látnak: a két koromfekete krampusz nevet ilyen veszetten, hemperegnek a hóban, széles nagy jókedvük van.
- Jajj, komám, de csudálatos volt ez az éjjel! Muhhhahah - így az egyik.
- Juhhuhu, mennyi csokoládés ajándékunk van! Vváhháhá - így a másik -, és a jó öreg Télapó észre sem vette a trükköt, hát ez csodálatos!
- Most már érthető, hogy történt- nézett össze Mikulás és a bölcs manó. Azonnal behívták a két jókedvű krampuszt a szobába.
- Ej-ej, krampuszok, tudjátok, hogy a viccetek miatt, most a Világ Összes Gyereke nagyon szomorú?- mondta nekik a Télapó.
- Ó! Hát…. ez nem jutott eszünkbe…, csak arra gondoltunk, hogy milyen vicces lesz majd…, mikor reggel meglátják a gyerekek a krumplikat - mondta lógó orral a két krampusz.
- Meg.. hát… annyira szeretjük a csokoládét és olyan jó illata volt…. Ne haragudj ránk Mikulás!
- Ha most visszamentek a Világ Összes Gyerekéhez és kicserélitek a krumplikat a valódi csokoládés ajándékokra, akkor megbocsátok - mondta nekik a Mikulás. - De induljatok hamar!
És így is történt. A két krampusz nagyon sietett, egykettőre kicserélték a krumplikat a valódi ajándékokra, a Világ Összes Gyereke boldogan bontogatta a csokoládékat. A Télapó megbocsátott a két krampusznak, és a zsákjukban lévő összes krumplit finom csokoládévá varázsolta át, így a két koma annyi csokoládét ehetett, hogy csuda! A krampuszok megfogadták, hogy ezután már jók lesznek, és remek segítségei lesznek Mikulásnak, de azért még néha-néha előfordul, hogy krumplit is találnak a gyerekek a cipőikben, csak úgy… viccelődésből.
Itt a vége, fuss el véle!
Ezután december 6-án, hétfőn, mint minden rendes óvodába hozzánk is eljött a kedves Mikulás és a mosolygós két krampusza. A gyerekek rajzot ajándékoztak neki, verseltek és persze énekeltek is, bár kicsit megilletődve. Miután a vendégek elmentek, lakmároztunk egy kis finomságot, és elindultunk az udvarra, de képzeljétek, mi történt! Míg a Mikulás nálunk járt, addig a kis csintalan krampuszok a gyerekek csizmáiba a mikulás csoki mellett egy-egy krumplit is elrejtettek. Kristóf találta meg legelőször, nagyon megdöbbent, de csak egy pillanatig, mert eszébe jutott a mese és boldogan kiabált, hogy "Nézzétek, mit találtam, egy... krumpli!". Na, ekkor megindult minden ovis és rohantak a cipőkhöz, és kacagva vették elő a krumplikat, a csoki mikulással nem is törődtek, csak mutogatták egymásnak a krumplijukat. Mi meg velük nevettünk. Meg azon is, amiket mondtak. Íme egy kis "gyerekszáj": Még jó is, hogy krumplit hozott a Mikulás, mert így főzhet az anyukám tökfőzeléket!
