Ma már korán reggel mikuláslázban égett az egész óvoda és iskola.
Mindenki fel-alá rohangált és izgatottan mesélte, hogy mit hozott az osztálynak a Mikulás. Volt olyan osztály, akik még előző délután kirakták a benti cipőjüket az ablakba, hogy ha véletlenül arra járna a Mikulás, biztosan tegyen bele valamit – nem is feledkezett meg róluk! Volt olyan osztály, ahol nem rakták ki a gyerekek a cipőjüket, mégis kaptak egy hatalmas kanapét a terem végébe. Más osztályokban gyertyafény és terített asztal várta a gyerekeket nutellás kaláccsal és tejszínhabos kakaóval. Szóval mindenféle izgalmas dolog történt nálunk hajnalban.
Aztán egyszer csak csengőhangot hallottunk, és megjelent a piros ruhás, nagyszakállú, hajlott hátú, kedves ismerősünk három csintalan krampusszal az oldalán. Jó sok dolga volt az óvodában és az iskolában. Elment minden osztályba külön-külön.
Az óvodában nagy sikítás, és visítás fogadta, mert már nagyon várták, persze olyan is volt, hogy valaki izgalmában az asztal alá bújt. A legtöbb ovis egy-egy rajzzal várta a nagyszakállút, és bátran oda állt elé, nevét hangosan mondva. Azért a krampuszokat a szemük sarkából szemmel tartották: biztos, ami biztos. Miután elment a Mikulás, és a gyerekek indultak volna az udvarra, kiderült, hogy idén is megviccelte őket az öreg, mert mindenki cipőjébe rakott egy krumplit, ahogy ezt már évek óta szokta a mi óvodánkban. A gyerekek pedig tele torokból kiabáltak utána:
Mikulás, Mikulás, miért hoztál nekünk krumplit? Mikulás, Mikulás, miért hoztál nekünk krumplit?...
De a Mikulás már messze járt a szánján, csak a csintalan krampuszok nevetését hallottuk a távolból.
Elindult a találgatás, hogy igazi volt-e a Mikulás. Az elsősök arra tippeltek, hogy nem ez volt az igazi, mert ő csak Kálmán volt, aki beöltözött. Annyira meg voltak erről győződve, hogy ketten lejöttek a tanáriba és megkérdezték, hol van Kálmán. Mikor kiderült, hogy a 8.-ban van történelem órán, rögvest meg akarták nézni. Le is mentek az elsőre, és a terem előtt hallgatózva megbizonyosodtak róla, hogy nem Kálmán volt. A dolognak így a végére járva kiderült, hogy nálunk az igazi Mikulás járt.