Ági, 2005 óta tanítasz a Rogers Iskolában. Mi tartotta meg a motivációdat és elkötelezettségedet a Rogers Iskola mellett az elmúlt 20 évben?
Az, hogy itt önmagam lehetek, hogy számítok, hogy van lehetőségem fejlődni. Nagyon jó szakmai közösség van az iskolában, mindig számíthatok a kollégáimra. Fontosak számomra a Rogers Iskola alapelvei, nem csak a munkámban, hanem az életemben is.
Mit tartasz a legnagyobb eredményednek az eddigi pályafutásod alatt?
Ez nehéz kérdés. Nincs legnagyobb. Inkább sok kicsi. Például, hogy a legtöbb általam tanított gyereknek nem vettem el a kedvét a matematika tanulásától. Fontosnak érzem a közösség alakítását, egymás elfogadását - én úgy érzem, ez sikeres volt az eddigi osztályaimban.
Több olyan gyerek, akinek nehéz volt a visszajelzéseket fogadni, az évek során megtanulta ezt is, és saját megélésének kifejezését is - azt gondolom, ez igazi eredmény. Ahogy az is, amikor egy teljesítményszorongásos gyerek, aki elsőben szinte minden nehezebbnek tűnő helyzet előtt szorongott, a harmadik osztályban már a bátorító “képes vagy rá” nézéstől is át tud lendülni, és nekikezd dolgoknak. Vagy amikor egy másik szorongó gyerek, aki elsőben a karácsonyi előadásnál csak a betlehem cipelését vállalta, negyedikben már hosszú szöveges szereppel állt ki az iskola elé. Ilyen aprónak tűnő, ám igazán fontos dolgokat érzek nagy eredménynek a munkámban.
Változott-e a tanítási módszered az elmúlt 20 évben?
Nagyon sok módszertani képzésen vettem részt az elmúlt évek során. A teljesség igénye nélkül: projekt pedagógia, többszörös intelligencia, drámapedagógia, kooperatív technika, élménypedagógia, diákrelax és még sorolhatnám. Fontos számomra a megújulás, a folyamatos inspirálódás. Az újonnan megismert módszerek engem is formálnak a pedagógiai munkámon túl. Minden egyes új módszer közelebb vitt önmagamhoz és a gyerekekhez. Azt gondolom, nincs üdvözítő módszer. A mindennapjaimba beépítve használom ezeket a módszereket, amelyikkel épp a leginkább megvalósíthatónak érzek egy pedagógiai, tanítási célt.
Az évek során az lett a tapasztalatom, hogy leginkább a kapcsolat számít, ami kialakul a gyerekek és köztem. A figyelem a gyerekre, a feltételhez nem kötött pozitív odafordulás. Ezen keresztül jut el a gyerekekhez leginkább a tanulnivaló. A bizalom számít, amit érzünk egymás iránt. Hogy bármi történik, bárhogy sikerül, meg lehet beszélni, tovább lehet menni. Hogy bármikor lehet kérdezni.
Ez az általad említett feltételhez nem kötött odafordulás a Rogersi koncepció alapvető eleme. Szokták ezt tévesen úgy is fordítani, hogy elfogadás. Mi a különbség a feltételhez nem kötött odafordulás és az elfogadás között?
A feltételhez nem kötött odafordulás azt jelenti, hogy teljes figyelemmel fordulok a másik felé, előzetes elgondolások, ítéletek nélkül. Nem feltétlenül azt fogadom el, amit csinált, hanem őt magát, az ő megélését, viszonyulását. Amivel nem feltétlenül értek egyet. Egy verekedő gyerekhez is ezzel a figyelemmel fordulok, miközben ő is tudja, hogy a verekedést nem fogadom el. De próbálom megérteni az okát, az érzéseit. Ez segíti őt is abban, hogy képes legyen önmagára, a helyzetre, a másik gyerek megélésre nézni.
Azt szoktuk mondani, hogy nem a tananyag tartalmát változtattuk meg, hanem a tanítás módját és légkörét. Mit jelent ez?
A tanítás légköre az érzelmi biztonságon alapul. Ez adja az alapot a nyugodt, felszabadult munkához. NAT kompatibilis iskola vagyunk, tehát a tananyag ugyanaz, mint máshol. A feldolgozás módja más. Kompetencia alapú megközelítést használunk, a cél az, hogy a gyerekek úgy tanulják meg a tananyagot, hogy azt hatékonyan tudják használni a mindennapi életben. Nem a lexikális tudást kérjük tőlük vissza, hanem azt, hogy ők a tudást hogyan tudják használni.
Lehetőségünk van arra, hogy a gyerekek tanulási, befogadási képességeinek megfelelően bizonyos témákban lassabb, alaposabb tempóban haladjunk. Komplex órákat tartunk, ahol különböző tantárgyakat integrálunk. Ilyen alsó tagozatban a kultúrkör, vagy a projekt. Már első osztálytól részt vesznek a gyerekek projektmunkákban, amelyek során élményszerűen, saját érdeklődésük mentén tanulhatnak.
Például az egyik elsős osztályomban mese projekten dolgoztunk. Ennek a korosztálynak az életét még átszövi a mese, így lelkesen vettek részt ebben projektben. A gyerekek elmélyülten hallgatták a tanítópárommal mesélt történeteket, aktívan vettek részt a projekt minden részében. Többféle tevékenységet kínáltunk nekik, amikben kedvük szerint mélyedhettek el. Összegyűjtöttük a családok kedvenc meséit. Mindenki megrajzolta a saját kerek meseerdőjét, megalkották a mesemadarukat, lerajzolták, hogyan képzelik el az üveghegyet. Agyagból megalkották kedvenc mesefiguráikat: a sárkányt, az öreg királyt, az elrabolt királylányt. Egyedül, párban vagy kis csoportban alkottak társasjátékokat, kitalálva a szabályát, elkészítve a játéktáblát. Saját meséket is írtak és rajzoltak, amelyeket a projekt végén a szülők előtt mutattak be. Ez a tapasztalat egyszerre volt élvezetes és tanulságos a gyerekek számára, a kreativitásukat és önbizalmukat egyaránt fejlesztette.
A differenciált oktatás az általános iskola első osztályában kiemelkedően fontos, mert a gyerekek fejlettségi szintje, előzetes tudása és tanulási képességei ebben az életkorban jelentős eltéréseket mutathatnak. Mit jelent ez a te gyakorlatodban?
Vannak gyerekek, akik már olvasnak és számolnak, amikor iskolába érkeznek, míg mások csak ekkor kezdik el megismerni a betűket és számokat. Ők nem ugyanazon a tanulási útvonalon fognak végigmenni. Az első osztály kezdeti időszakának egyik fontos feladata, hogy feltérképezzük ezeket a különbségeket. Az ekkor szerzett tapasztalatok alapvetően meghatározzák a gyermekek tanulási motivációját, önbizalmát és sikerélményeit a későbbiek során.
Sokféle képességfejlesztő feladatot és gyakorlatot kapnak a gyerekek, többféle szinten, nagyon sokszor választási lehetőség felkínálásával. Így ők maguk dönthetik el, hogy a kihívást jelentő feladatokkal foglalkoznak, vagy a biztonságra törekedve inkább a már meglévő tudásukat erősítik. Nekünk pedagógusoknak kell látnunk, hogy milyen tevékenységekre, feladatokra van szüksége az osztálynak, hiszen ez nemcsak a tanulók tudásától, hanem az adott napi állapotuktól is függ. Fontos tehát, hogy jól ismerjük őket. Így az első időszakban mindkét osztálytanító bent van egész nap a gyerekekkel. A tanulás tanulása mindenkinek közös feladat, ezért amikor egy-egy új feladattípust vagy munkaformát tanítunk, azt együtt csináljuk. Később az önálló munkánál már elágazik, hogy ki mivel foglalkozik.
Differenciálásra a későbbiekben is szükség van. Ez sokféle módon tud megjelenni. A gyermekek képességei, tempója és szükségletei nagyon eltérőek, ezért nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy testreszabott feladatokkal támogassam őket. Ez lehetőséget ad arra, hogy mindenki a saját tempójában haladjon, hogy ne éljenek meg folyamatos kudarcot, vagy ne unatkozzanak. Így jobban tudom segíteni őket a fejlődésükben. Az óráimon többféle differenciálási módszert alkalmazok. A mennyiségi differenciálás során a felkínált feladatok közül a gyerekek a tudásuk, tempójuk, vagy épp az aznapi állapotuk, terhelhetőségük alapján oldanak meg különböző mennyiségű feladatot. A minőségi differenciálás keretében különböző nehézségi szintű feladatok közül választhatnak, így mindenki a saját tudásszintjén dolgozhat. Persze van, hogy valaki szívesen kipróbálna egy nehezebb feladatot, és olyan is, hogy épp pihenni vágyik, és a számára könnyebb feladatot választja. Van lehetőség erre is. Emellett néha megengedem, hogy a munkaformát is maguk válasszák meg: eldönthetik, hogy tanári segítséggel, önállóan vagy párban szeretnének dolgozni. Így mindenki a számára legkomfortosabb módon haladhat
A Rogers Iskolában vannak speciális tantárgyaink melyek pedagógiánk megvalósításához nélkülözhetetlenek. Van olyan, amit kifejezetten kedvelsz?
Nehéz választani közülük, mert mindegyiket másért kedvelem. Reggel jó beszélgetőkörrel indítani a napot, hogy ráhangolódjunk egymásra, a napra. Mindenki elmondhatja, mi történt vele, mi foglalkoztatja, jó átbeszélni, mi fog velünk történni aznap. A sok spontán beszélgetés persze rengeteg mást is tanít: a másikra figyelni tudást, késleltetést, keretek tartását, önkifejezést, lényegkiemelést. A közösség formálódásának is fontos terepe ez a reggeli kör. Ugyanezt erősíti a csoportjáték, ami ezen túl az önismeretet és sok más szociális készség kialakulását segíti. Nem csupán a játék a lényeg, hanem az azt követő beszélgetés, ahol rá tudunk nézni arra, ki hogy érezte magát egy-egy helyzetben, mi volt neki könnyű, mi volt nehéz. Megtanulnak a gyerekek önmagukra nézni, megtanulnak egymásnak visszajelzést adni, és mások visszajelzését fogadni. Nagyon élvezik, amikor egy hosszabb időszakot átívelő keretjátékba foglalt játék sorozatot élnek meg, ilyen a kalózos játék, amit többnyire harmadikban szoktunk végigjátszani az osztályunkkal. Ez minden osztálynál máshogy alakul, nekem pedagógusként egy kihívást jelentő kreatív feladat: az aktuális helyzetre kitalálni a játékos feladatokat, az ő reakciójuk mentén továbbgondolni, hogyan folytatódjon, merre menjen a játék. Nagyon inspiráló az osztályfőnökpárral való közös gondolkodás gyerekekről, helyzetekről. Rengeteg fejlődési lehetőséget rejt számomra is.
A nyílt napokon szokták a szülők kérdezni, hogy van-e fegyelmezetlenség a Rogers Iskolában. Te mit gondolsz erről a kérdésről?
Persze, hogy van, hisz gyerekek vannak itt is, akiket olyan tevékenységekbe kényszerítünk, amik nem mindig egyeznek a vágyaikkal. Még ha törekszünk is rá, hogy gyerekekre szabott, motiváló foglalkozásokat tartsunk, van, hogy ők épp mást szeretnének csinálni. Ez teljesen normális dolog. Jó, ha ezt pedagógusként tudjuk és nem vesszük túl komolyan magunkat. Persze a kereteket meg kell tartani, a tananyagot meg kell tanulni, és a többieket nem szabad zavarni a tanulásban, nem szabad bántani játék közben. Fontos, hogy ezekről sokat beszélgessünk, hogy értsék ezt, és magukénak tudják. Ez persze kicsit lassúbb folyamat, mintha kész szabályokat kapnának, de így tud belsővé válni, így lehet rá hivatkozni.
Éppen ezért én nem fegyelemről vagy fegyelmezetlenségről beszélnék, hanem arról, hogy képes-e a gyermek úgy működni a közösségben, hogy az mindenki számára elfogadható legyen. Ez azt jelenti, hogy ne akadályozza és ne bántsa a többieket abban, amit szeretnének csinálni, és amiért együtt vagyunk az iskolában. Fontos, hogy a gyerekkel meg lehessen beszélni a helyzeteket, hogy tudjon önmagára nézni, és tudjon figyelembe venni, meghallani másokat. Ez persze nem megy mindenkinek azonnal, van, akinek több időre van szüksége ahhoz, hogy ezt megtanulja. Pedagógusként az a feladatunk, hogy ebben segítsük őket, nem az, hogy fegyelmezzünk. Hiszen a valódi fegyelem belülről jön.
Ahhoz, hogy ez kialakuljon, elengedhetetlen, hogy a gyermek érezze a feltétel nélküli odafordulásomat és a bizalmamat. Meg kell tanulnia, hogy egy konfliktus megbeszélése nem róla, mint személyről szól, hanem az adott tettéről. Fontos, hogy megértse: az ő érzései és megélései éppen annyira fontosak, mint a másiké. Ha megkapja ezt a támogatást, akkor nagyot tud ebben változni. Több ilyen gyerekkel találkoztam, aki elsősként nem tudott még azzal sem szembesülni, hogy ő mit tett egy-egy helyzetben, harmadik-negyedikre pedig már képes volt benne maradni egy ilyen megbeszélésben és nem csak meghallotta a másik kérését, de a saját megélését is elmondta.
Milyen családokat vártok a tanítópároddal, Kordé-Jacsó Ritával a 2025. szeptemberében induló első osztályba?
Azt szoktuk mondani, hogy az iskolánknak három pillére van: a gyerek, a szülő és a pedagógus. Az osztály kialakításakor ezért kiemelten fontos szempont, hogy olyan családok érkezzenek hozzánk, akiknek értékrendje és nevelési szemlélete hasonló a miénkhez.
Számomra nagyon fontos a párbeszéd a szülőkkel. Lényeges, hogy meg tudjuk hallani egymást, és tiszteletben tartsuk egymás kompetenciáit. Hiszen más-más helyzetekben látjuk a gyermekeket: a szülő az otthoni környezetben, míg én az iskolai mindennapok során. Ezért fontos, hogy megismerjem, mit tapasztal otthon a szülő, hiszen ez sokat segít nekem az iskolai helyzetek megértésben. De ez kölcsönös kell legyen, a szülőknek is nyitottnak kell lenniük az én szakmai meglátásaim és javaslataim elfogadására. Csak így tudunk közösen a legtöbbet tenni a gyermek fejlődéséért. Fontos, hogy közös nyelvet beszéljünk, hiszen ez az alapja a következő nyolc év eredményes együttműködésének.
Interjú időpontja: 2024. november
2004-ben friss diplomás tanítóként kerültél a Rogers Iskolába. Mi tartotta meg a lelkesedésedet és elkötelezettségedet az iskola mellett?
Nekem pályakezdőként - és most is - nagyon sokat jelentett, hogy bizalmat szavaztak, és lehetőséget adtak a tanulásra, fejlődésre. A mindenkori tanári karban érzem a biztonságot, hogy lehet segítséget kérni, hogy nem hagynak egyedül, ha úgy alakul. Szeretem, hogy igyekszünk magunkon újítani, hogy nyúlhatunk régi dolgokhoz is friss szemmel. Jó érzés, hogy szakmai kérdésekben magunk dönthetünk.
Ha egy szóval kellene jellemezned magad tanítóként, mi lenne az? És miért?
Gondoskodó tanítónak tartom magam, aki igyekszik mindig figyelni a gyerekekre. Mosott-e kezet, amikor feljött az udvarról, hogy ne koszos kézzel majszolja a gyümölcsöt. Egyen valamit ebédnél, igyon minden szünetben, mert ez fontos a jó közérzethez. Legyen nála zsebkendő, amikor külsős programra megyünk, persze én is beteszek egy adagot a táskámba. Vegye fel a pulcsiját este a táborban, hogy ne fázzon meg, de vegye le, ha 30 fok van. Azonnal megkeresünk minden eltűnt alvóállatot és otthoni fontos apróságot a kirándulásokon, mert azok szükségesek az érzelmi biztonsághoz. Túrák előtt minden hátizsákot átnézek, mert nem mehetünk el üres kulacsokkal és teli tolltartóval az erdőbe. Fontos számomra, hogy iskolai és tábori körülmények között is legyen valaki mellettük, aki egy kicsit pótolja a szülői feladatokat.
Hogyan teremtesz kapcsolatot a diákjaiddal, és miként segítesz nekik abban, hogy kibontakoztassák önmagukat?
Nagyon kedvelem a reggeli beszélgetőköröket. Ebben az a legjobb, hogy van egy deklarált időnk egymással beszélgetni. Sok mindent megtudunk egymásról, kötetlenül beszélgethetünk aktuálisan felmerülő témákról is. Fontos, hogy a diákjaim érezzék, biztonságban vannak, és bízhatnak bennem. Ha egy gyerek nem érzi magát biztonságban, nem tud úgy kibontakozni, nem tudja magából a legtöbbet kihozni, mert nem mer önmaga lenni. Ha a gyerekek azt érzik, hogy támogató közeg veszi őket körül, bátrabbak, mernek próbálkozni, és nyitottabbak lesznek az új dolgokra. Hiszem, hogy ha egy gyerek érzelmileg jól érzi magát, akkor nem külső nyomás, például jegyek vagy jutalmak miatt tanul, hanem belső motivációból. Ez sokkal tartósabb, és igazán így tud fejlődni.
Szeretem az osztálykirándulások és táborok közvetlen hangulatát. Ezek azok a helyzetek, ahol tényleg egymásra vagyunk utalva. Egész nap együtt vagyunk. Sokat beszélgetünk, társasozunk, alkotunk. A közös vacsora, az esti meseolvasás és a lámpaoltás utáni beszélgetések nagyon meghittek. Ilyenkor kezdetben előfordul az, hogy néhányan elpityerednek, biztonságot ad nekik, ha simogatom a hátukat, ücsörgök az ágyuk szélén. Ezek nagyon meghitt pillanatok.
Szeretem a különböző külsős programokat is (színház, koncert, kiállítás), mert olyan közös élményekhez, témákhoz, beszélgetésekhez juttat minket, amivel egy másik oldalunkat ismertetjük meg a másik emberrel.
A Rogersi koncepció fontos eleme a hitelesség. Ez számodra mit jelent?
A hitelesség azt jelenti számomra, hogy bár tanítóként megyek be a tanterembe, nem a szerepemet alakítom, hanem saját magamat adom. A gyerekek, szülők ismernek engem, a viszonyulásaimat. Egy-egy helyzetre önazonosan reagálok, saját személyiségemnek, értékrendemnek megfelelően. Ezáltal tudok igazán hatással lenni gyerekekre, ők is érzik, hogy a reakcióim valódiak. Szeretem természetesen megélni az érzelmeimet, miközben figyelembe veszem a körülöttem lévőket. Fontos számomra, hogy lehessek jókedvű, boldog, fáradt vagy akár szomorú, anélkül, hogy felül kellene írnom az érzéseimet. Fontos, hogy önmagam lehessek, elmondhassam a gondolataimat, a dolgokat, amiket szeretek vagy épp nem kedvelek. Ugyanezt gondolom a tanítás tartalmáról is, csak olyan ismereteket hozunk be az osztályba, amik hitelesen mutatják be a világot. Ez a két viszonyulás az egyik legfontosabb jellemzője az iskolánknak.
Egész napos iskola vagyunk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például a házi feladatot mikor tudják elkészíteni így a gyerekek?
Az alsósok fél kilenckor beszélgetőkörrel indítják a napot, a tanítás fél négykor ér véget. Ez azt jelenti, hogy egész idő alatt tanórák van. Két hosszú szünet töri meg a napot, ahol kipihenhetik magukat a gyerekek. Ennek ellenére egy elsős-másodikos kisgyerek életében fárasztó az egész napos jelenlét. Éppen ezért házi feladatot elsőben és másodikban nem adunk, de még harmadik-negyedikben sem kell klasszikus értelemben vett leckére gondolni. Olyan előfordulhat már a kisebbeknél is, hogy egy adott témában esetleg kutatniuk kell, de annak általában több napos határideje van.
Amikor adok házi feladatot, mindig megbeszélem a gyerekekkel, hogy mikorra kell elkészíteni. Ez az időpont közös megegyezéssel születik meg, van aki hét közben szeretné megcsinálni, más inkább hétvégén dolgozna vele. A lényeg az, hogy megtanulja beosztani az idejét, hogy megtanulja teljesíteni a vállalásait, illetve hogy kitapasztalja a saját hatékony tanulási módjait. Ebben a folyamatban kell őt segíteni.
Megkérdeztük a negyedikeseket a házi feladatról, ők ezt mondták róla:
- Első, másodikban nincsenek házik. Harmadikban kapunk egy keveset.
- Általában mindig benne van egy hétvége, hogy aki nem ér rá délután, az hétvégén meg tudja csinálni.
- Általában matekból és magyarból kapunk házit, és környezetből szoktak lenni projekt feladataink. Például egy állatról kell kutatni, és arról egy plakátot csinálni. Vannak versek, amiket meg kell tanulni és felmondani.
- Igazából nem szoktak házi feladatot adni, csak akkor, ha órán nem tudsz elég gyorsan haladni, akkor szoktak plusz feladatok lenni otthonra.
A kutatások egyre inkább azt támasztják alá, hogy az a jó, ha a gyerekek minél később találkoznak a digitális eszközökkel. Te hogyan használod ezeket a legkisebb korosztálynál?
Nekem az a tapasztalatom, hogy a mostani gyerekek nagy része használja otthon a digitális eszközöket, sokszor nem is keveset. Én ezt a “képernyőidőt” nem szeretném sokkal tovább növelni. Digitális anyagokat időnként az óra színesítésére, az aktuális tananyag alátámasztására szoktam használni. Meghallgatunk egy dalt, amit épp tanulunk. Van, hogy egy-egy kutatási feladatnál ők maguk keresgélnek az interneten. Fontos, hogy ennek módját megbeszéljük előtte. Szülőkkel is, gyerekekkel is szoktunk beszélni a médiatudatosságról, ehhez gyakran hívunk külső szakembereket. Fontos, hogy megtanulják jól használni a digitális eszközöket, hogy tudjanak annak veszélyeiről.
Interjú időpontja: 2024. november
Az iskola alapítók Carl Rogers személyközpontú szemléletét választották a működésünk alapjának. A személyközpontú szónak van egy általános jelentése, ami általában valami olyasmit jelent, hogy egy valakire fókuszálva történik valami abban a helyzetben. A mi személyközpontú szemléletünk ettől lényegesen különbözik. Mesélsz erről nekünk?
Iskolánkban Carl Rogers humanisztikus pszichológusnak a személyközpontú szemléletét valósítjuk meg és ez nagyon fontos számunkra. Ez egy kidolgozott koherens szemlélet. Elsősorban a pszichológiában jelent meg, de Rogers alkalmazta ezt az oktatás során is, amikor egyetemistákat illetve középiskolás diákokat oktatott. Ez az, amit az egyik alapítónk dr. Gádor Anna tanult Rogerstől mind pszichológiában, mind az oktatásban.
Van néhány dolog, ami feltétlenül alap ebben a szemléletben. Az egyik az a hitelesség. A hitelesség szól arról, hogy hiteles és érvényes tudnivalókat közvetítünk a gyerekek felé. Szól arról, hogy amikor bemegyünk egy osztályba akkor nem vesszük fel a pedagógus szerep köpenyt, hanem tényleg a mi saját személyiségünkkel vagyunk jelen, ezen keresztül hatunk a gyerekekre és az ő személyiségüket is nagyon figyelembe vesszük.
A másik amit Rogers mondott, hogy nagyon fontos a feltételhez nem kötött odafordulás. Szokták ezt tévesen úgy is fordítani, hogy elfogadás. Ugye az egy nagyon nehéz dolog, hogy mindennel együtt elfogadjuk a másikat, és ez inkább egy szülő-gyerek kapcsolatra jellemző, bár még ott is vannak bizonyos esetben feltételek. Itt a feltételhez nem kötött odafordulásról van szó, ami azt jelenti, hogy amikor a másik felé fordulok és meghallgatom őt, akkor ne a saját gondolataimmal legyek elfoglalva, hanem halljam őt, aki beszél, aki elmondja azt, amit gondol és próbáljam őt érteni.
A harmadik dolog, amiről Rogers beszél, az a bizalom. Rogers abból indult ki, hogy mindenki maga tudja azt, hogy mi a legjobb neki, ő az, aki el tudja dönteni, hogy merre érdemes neki menni, mit érdemes felvállalni, megcsinálni. Más szóval az életének mindenki a maga irányítója és tudója, akik pedig ott vannak vele és kísérik őt ebben a dologban, azok egyfajta facilitáló szemlélettel vannak ott. Támogatják őt abban, hogy felismerje, hogy mi az, amit ő szeretne, mi az, ami neki jó.
Margó, szívesen használod a digitális eszközök által nyújtott lehetőségeket az óráidon. A digitális eszközhasználat az általános iskolában egy nagyon nehéz téma. Nálunk az is egy komoly kérdés, hogy a szociális készségek fejlesztése hogyan valósítható meg az internet világában. Te hogyan gondolkodsz erről?
Itt a Rogersben izgalmas kihívásként tekintünk arra, hogy a gyerekek életében milyen fontossá válik a digitális eszközök használata. Nálunk minden osztályban van smart tábla vagy pedig projektor és használjuk a digitális tartalmakat. Szívesen használunk tableteket az órákon, mert lehet csoportmunka során, vagy differenciálásra is használni. Én legtöbbször QR kódos feladatokat készítek, hogy véletlenül se nyissanak meg más tartalmakat a gyerekek akár egy link beírása vagy egy honlap keresése kapcsán. Számomra nagyon fontos, hogy ott maradjon a tanuláson a fókusz a tabletes oktatásnál. Sokszor van az is, hogy csoportmunkát kérek a gyerekektől, tehát egy tableten ketten, hárman dolgoznak egy adott feladaton. Amikor a gyerekek egymásnak készítenek feladatokat megjelenik az online térben létrehozott tartalom is. Ezzel tapasztalatot szereznek arról, hogy a számítástechnikai eszközök a játék mellett tanulásra, munkára is remekül használhatók.
Természetesen mi is szabályozzuk azt, hogy mikor, mire használhatják a gyerekek az iskolában ezeket az eszközöket. Sőt olyan foglalkozásokat is szervezünk, amikor a gyerekekben igyekszünk tudatosítani, hogyan vannak jelen az online térben, mennyire fontos ezen a területen is az önszabályozás.
A Rogersben a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére ugyanakkora hangsúlyt helyezünk, mint a tantárgyi tanulásra, Az egyik ilyen fontos kompetencia a konfliktusok kezelése. Hogyan történik ez a gyakorlatban?
A szociális kompetenciák fejlesztése átszövi az iskolai élet minden területét, és külön foglalkozás keretében célzottan is zajlik. Első osztályban a közösség építésével kezdünk. A gyerekek elkezdik megtanulni az egymásra való odafigyelést, a közösségi keretek betartását, azt hogy a konfliktusokat hogyan kezeljük.
Erre időkeretünk is van, de ha a helyzet megkívánja, akkor bármelyik órából szánunk időt a dolgok tisztázására. Ahhoz, hogy a gyerekek be tudják fogadni az új ismereteket, fontos a biztonságérzet, amihez az is hozzátartozik, hogy a konfliktusokat megbeszéljük. Ezek leginkább mediált beszélgetések, amelyeken a konfliktus valamennyi szereplője el tudja mondani a saját megélését a helyzetről. Abban segítjük a gyerekeket, hogy meghallják, megértsék mások nézőpontját, aztán saját belátásuk, habitusuk, személyiségük szerint tovább lépjenek a megoldás irányába. Megtalálják a saját megoldásaikat. Eleinte mi, pedagógusok mediáljuk ezeket a beszélgetéseket osztályszinten vagy kis csoportokban, a későbbiekben pedig már gyakran nem kérnek ehhez segítséget a gyerekek.
Mivel foglalkoztál mielőtt az iskolánkba jöttél tanítani?
Ötödik éve vagyok a Rogersben. Pályakezdőként egy csereháti kis, cigányok lakta faluban dolgoztam 9 évig. Nagyon sokat tanultam ebben a közegben. Nem csupán a helyi közösség kultúrájáról, a szegénység sokféle következményéről, hanem a támogató mentoraim segítségével a pedagógiáról, szociológiáról, a holisztikus szemléletről is. Már ekkor találkoztam a Rogers tanáraival és diákjaival. Azóta vagyunk szellemi, szemléleti kapcsolatban. Ezután néhány évig egy gyermekotthon belső iskolájában tanítottam, majd egy budapesti hetedik kerületi általános iskolában. Mindenütt jellemző volt, hogy hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű családok gyermekeivel foglalkozhattam. Ezekben az iskolákban is törekedtem arra, hogy azokat a pedagógiai értékeket képviseljem, megvalósítsam, amelyeket itt a Rogersben is a sajátunknak tekintünk.
Milyen gyerekeket várunk a jövő tanévben induló első osztályba?
Ami nagyon fontos számunkra, hogy melyik az a 20-22 gyerek, akik jól fognak tudni együttműködni. Már a kezdetektől fogva csoportot építünk, mert amikor a rogersi személyközpontúságról beszélünk akkor csoportokban is gondolkodunk. Hogy kiknek ajánljuk az iskolát azt nagyon nehéz megmondani. Azoknak, akik kellőképpen érettek a saját koruknak megfelelően. Elsősorban szociális érettségre gondolunk, nem feltétlenül kognitív érettséget várunk. A tanulási problémákkal, nehézségekkel, lassúsággal könnyen megküzdünk. Viszont az a légkör, amit mi itt teremtünk igényli, hogy a gyereknek legyen belső motivációja, hogy akarjon és tudjon felelősséget vállalni a saját folyamataiért, hogy átlásson dolgokat, hogy amikor választási helyzetbe kerül akkor tudjon dönteni akár segítséggel, de tudjon dönteni. Ezekhez kell egyfajta érettség. Az is fontos lehet, hogy a gyermek tudjon mit kezdeni a viszonylag tág keretekkel mert vannak gyerekek, akiket a tág keretek elbizonytalanítanak.
Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?
Nehéz választani. Nagyon szeretem, hogy közösségként működik az iskola. Ennek a közösségnek a tanárok, a tanulók és szülők is tagjai. Hogy számíthatok arra, lesznek, akik csatlakoznak az ötleteimhez és én is tudok csatlakozni mások kezdeményezéseihez. Nincs versengés. Szeretem ezt a légkört.
Interjú időpontja: 2022. december 10.
Ez a harmadik tanéved a Rogers Iskolában. Mivel foglalkoztál mielőtt hozzánk jöttél tanítani?
2020 óta vagyok a Rogersben, előtte pedig a közoktatásban szereztem tapasztalatot. 2017-ben kezdtem tanítóként dolgozni. Először Szombathelyen egy német nemzetiségi iskolában tanítottam német nyelvet, mellette napköziztem. Szép időszak volt, nagyon szerettem nyelvet tanítani, inspiráló és családias volt a közeg. Majd Budapestre költöztem és egy angol kéttannyelvű iskolában vezettem napközis csoportot. Mindkét korábbi helyemen elsősökkel indítottam, így viszonylag nagyobb dózisban ismerhettem és tanulhattam meg, hogy milyen fokú érzékenységet és rugalmasságot igényel az óvodából iskolába kísérés, segítés.
Énekes-dalszerzőként nagyon fontos számodra a zene. Tanítóként hogyan használod a zenét az osztályteremben?
Az éneklés legtöbbször mozgásos, dalos, ritmusos játékok keretében történik. A játék és ének felszabadult, kellemes érzéseket kelt, erősíti az összetartozás élményét, oldja a feszültséget, így nagyon jól rá lehet építeni a fegyelmezettséget vagy fokozott koncentrációt megkövetelő feladatokat. Egy kiadós éneklés vagy ritmusos gyakorlat után valahogy nagyobb kedvvel és motivációval vágnak bele a nehezebb feladatokba is a gyerekek. A zene valamilyen formában mindig jelen van az óráimon. Gyakran kerül elő az ukulele, és Red Hot Chilli Peppersre is mondtak már fel nekem szorzótáblát.
Bizonyos életkor fölött sajnos egyre többször tapasztalom, hogy nincs önbizalma a gyerekeknek az énekléshez. Én ezeket a belső gátakat szeretném feloldani bennük, hogy megtapasztalhassák a hangjuk erejét, és hogy a zene és éneklés a mindennapjaik természetes része legyen.
Az eredményes tanítási-tanulási folyamatnak számos összetevője van, a tanár-diák kapcsolat minősége ezek közül az egyik legfontosabb. Mit gondolsz erről?
Carl Rogers azt mondja, hogy a lényegi tanulás csak akkor következhet be, ha az ember biztonságban érzi magát és nyitott a változásokra. A tanulás gyakran a személyiségünkben is nagy változásokat idéz elő, és ez olykor ijesztő és félelmetes is lehet.
Én nagyon bízom a gyerekek kíváncsiságában, belső motivációjában, akaraterejében. Tudom, hogy az elején még nagy szerepe van a személyiségemnek, hiszen ez és a gyerekekkel való kapcsolódás, bizalom az egyik legfőbb eszközöm, hogy elérjek hozzájuk, motiváljam őket és megszerettessek velük egy tantárgyat. Ha ezt elértem, egyre inkább arra törekszem, hogy fokozatosan, de biztosan "kivonódjak a képből" és a segítő, facilitátor szerepbe menjek át.
A Rogers Iskolában az, hogy mit tanítunk és milyen oktatási kereteket teremtünk, a mi felelősségünk, pedagógusoké. Az, hogy a gyerek mit tanul meg, az pedig már az ő felelőssége. Mi nem adunk piros pontot, fekete pontot, matricát, jegyeket egészen hetedikig. 7. és 8. osztályban tanulják meg a gyerekek, hogy mi az osztályzás. Bízunk a belső motivációjukban, amit elsős kortól segítünk nekik építeni. Bízunk abban, hogy ha egy házi feladat nem készül el, annak bizonyára valami oka van. Ha így alakul, nem akarjuk helyettük megoldani a dolgot, de támogatást és segítséget adunk, hogy a vállalt feladat megszülethessen.
Nagyon fontos számodra, hogy már alsóban megszeressék a gyerekek a matematikát. Hogyan éred ezt el?
Úgy gondolom, hogy egy gyereknek akkor lesz sikere a matekkal, ha előbb megszereti azt. Ha elvarázsolódhat és rácsodálkozhat, hogy már mennyi mindent ismer és tud, ami további ismeretszerzésre ösztönözheti. Ezért tartom fontosnak, hogyan tanítjuk a matematikát alsó tagozaton.
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy úgy kategorizáljuk be a gyerekeket, hogy ő „nem jó matekból” vagy ő „egy matematikai zseni”. Ez a hozzáállás nem segíti a gyerekek fejlődését. A matematikai gondolkodás nagyon összetett és sok részképességből áll. Az, hogy valaki hibátlanul számol, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a logikai feladatokban is megállja a helyét. Egyik gyereknek sem szabad alábecsülni a matematikai képességeit.
Sokat lehet hallani mostanában a differenciált oktatásról. Mi ez és hogyan jelenik meg az óráidon?
Fontos számomra, hogy mindenkinek azt a tanulási módot és eszközt adjam, amivel jól boldogul. A gyerekek nagyon különböző egyéni sajátosságokkal rendelkeznek. A differenciált oktatás célja, hogy a tanulók párhuzamosan olyan testre szabott, speciális feladatokat kapjanak, amik a tanulásukat, fejlődésüket legjobb eséllyel fejlesztik.
Matek órákon több fajtáját is alkalmazom a differenciálásnak. Mennyiségi differenciálásnál a gyerekek eldönthetik, hogy az aznapi munkatempójuk, hangulatuk, fáradtsági szintjük alapján mennyit tudnak vállalni a feladatokból. Ilyenkor a lényeg azon van, hogy az általuk választott feladatokat a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel készítsék el. A minőségi differenciálás is gyakran megjelenik, ilyen például, amikor egy feladattípusból különböző nehézségi szintű feladványok vannak. Ilyenkor mindenki a maga erejéhez mérten választhat feladatot, de gyakori az is, hogy a gyerekek próbára teszik magukat, és nehezebb feladattal is megbirkóznak.
Vannak alkalmak, amikor magát a munkaformát is ők választhatják meg. Ilyenkor eldönthetik, hogy velem szeretnének dolgozni még, mert szükségük van egy segítő kézre, vagy önállóan vagy párban egy olyan társukkal, akivel jól tudnak együtt dolgozni az adott feladaton. Mindig megindít, amikor tapasztalom, hogy mennyire tiszteletben tartják egymást, és követik, hogy ki hol tart épp a saját útján. Második évfolyamon már eljutnak arra a pontra, hogy tudják és meg is tudják fogalmazni, hogy mik az erősségeik, miben kell még fejlődniük vagy mi az, amiből csak egyszerűen többet kell gyakorolni. Na és ez a belső motiváció lényege!
Milyen típusú gyerekeknek ajánljuk az iskolát?
Először is olyan családokat várunk, akik nagyon hasonló szemlélettel gondolkodnak a nevelésről mint ahogy mi, és a családban is nagyon hasonló értékek, nevelési módszerek, elvek vannak, mint amik nálunk. Ez nagyon fontos számunkra, mert ha nagyon mást gondolunk arról, hogy a gyerekeknek mi a jó és más értékrendet közvetítünk a gyerekek felé, akkor nagyon összezavarjuk őket.
A második kérdés, hogy milyen gyerekeknek jó a Rogers Iskola, kiket várunk ide. Nekünk nagyon fontos hogy olyan osztályokat, közösségeket építsünk, amik heterogén összetételűek. A szó legszorosabb értelmében várunk mindenféle gyereket az osztályba. Vannak, akiknek kevésbé ajánljuk a mi iskolánkat. Például az a tapasztalat, hogy az autizmussal, figyelemzavarral, hiperaktivitással élő gyerekek nehezebben vannak nálunk. A napjainkat elég rugalmasan szervezzük, sok az újratervezés. Jön valami hír, esemény, ami miatt újragondoljuk, hogyan alakuljon a nap. Esetleg beiktatunk különleges programokat, ami előre nem volt kiszámítható. Az órákon is nagyon sok a mozgás és az alapzaj, mert igyekszünk kooperatív tanulásszervezéssel dolgozni, így nagyon sok csoportmunka, együttműködés van. Ezért ezeket a gyerekeket, nem igazán támogatja ez a környezet, mert nincs meg nekik a szükséges csend, nyugalom és kiszámíthatóság.
Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?
Nagyra értékelem azt a nyitott szemléletet, szabadságot és elfogadást, amit a rogerses közösség képvisel. Szeretem, hogy itt önmagam lehetek, miközben másoknak is szárnyakat adhatok önmaguk kiteljesedéséhez. Inspiráló, hogy nagyon sokszínű a társaság, felnőttől-gyerektől egyaránt lehet tanulni.
Interjú időpontja: 2022. december 10.
Mivel foglalkoztál mielőtt az iskolánkba jöttél tanítani?
2009-ben kezdtem tanítani a Rogers Iskolában. Két gyermekemmel voltam otthon, amikor új iskolát kerestem magamnak, így találtunk egymásra. Lelkesen vetettem bele magam ebbe az új helyzetbe, ami minden szempontból más volt, mint az előző munkahelyem. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy én is aktív részese és alakítója vagyok az eseményeknek, egy innovatív, egymást segítő közegben bátran felvállalhattam a véleményemet, kipróbálhattam az ötleteimet, segítséget kérhettem az elakadásaimban. Jó érzéssel tölt el, hogy ez 14 év után is így van!
A Tanítóképző főiskola alatt jelentkeztem egyetemi képzésre, az ELTE Pedagógiai Karán szereztem pedagógus szakos bölcsész és tanár diplomát. 2019 szeptemberben pedig elkezdtem a Budapesti Műszaki Egyetemen a pedagógus szakvizsga képzést, melynek második évében mentortanári képesítést szereztem. Régi vágyam volt, hogy a leendő tanítókat mentorálhassam, átadhassam nekik a rogersi szemléletet.
A zene mindig fontos szerepet játszott az életemben. Igyekszem ennek szeretetét a gyerekeknek is átadni, nem csak az énekórákon, hanem a mindennapi életünk apró mozzanataiban is. Vidéki lány vagyok, így a természet közelsége, az ökológiai szemlélet, a kirándulások, a táborok szeretete személyiségem fontos részét adják.
Szülői és tanítói oldalról is megtapasztaltad már egy elsős osztály mindennapjait. Mit gondolsz, mik a legfontosabb feladatok egy új közösség kialakítása során?
A figyelem. Az, hogy figyeljünk a másikra, megismerjük személyiségének minden oldalát. Figyelemmel legyünk igényei, kérései, vágyai felé. Csak akkor tudunk neki biztonságot adni, ha elfogadjuk őt olyannak, amilyen. Az osztály indulásakor minden gyermek igyekszik elfoglalni a csoporton belül azt a helyet, beilleszkedni abba a szerepbe, ahol ő jól érzi magát. Tanítóként igyekeznünk kell nem beleszólni, megakasztani ezt a folyamatot, hanem segítőként részt venni benne. Hagynunk kell, hogy a gyerekek önállóan találják meg helyüket, maguk vívják meg a harcaikat. Mi a biztonsági hálót adjuk, hogy tudják, hozzánk mindig fordulhatnak segítségért, de nem megoldásért. Mindhárom gyermekem ebbe az iskolába járt vagy jár, mert tudtam, itt megkapják a biztonságot, a támogató, elfogadó légkört, így nem volt kérdés, hogy ők is rogersesek lesznek.
A nyílt napon sok szülő teszi fel a kérdést, hogy van-e osztályozás alsóban. Mit gondolsz az értékelésről, milyen az iskola értékelési gyakorlata?
A rogersi szemlélet alapeleme a fejlődésfókuszú gondolkodásmód, az angol szakirodalomban ezt hívják úgy, hogy growth mindset. Ennek a lényege, hogy hatalmas ereje van annak, hogy egy gyerek mit gondol a saját képességeiről, hogy hisz-e abban, hogy el tud érni dolgokat akkor, ha tesz azokért a célokért. Az, ahogyan értékeljük a gyerekek teljesítményét nagyon fontos tényező abban, hogy kialakul-e ez a fajta tudatosság a gyerekekben. A hagyományos statikus értékelés, amikor leírjuk, hogy a gyerek négyes történelemből vagy jó matekos, nem segít a gyereknek abban, hogy megértse, mit csinál jól vagy tudja, hogy miben kell még fejlődnie. Ezért nem hiszek a numerikus értékelés önálló létjogosultságában. Látom, hogy felnőttként (pedagógusként, szülőként) egyszerűbb kezelni, de úgy érzem, nem segít annak feltárásában, hogy az adott kisdiáknak min kell változtatnia, mit kell hozzátennie a tanulási folyamatához.
Itt a Rogers Iskolában, szövegesen értékelünk végig a 8 év során, csak hetedik osztályban adunk először osztályzatot. Az értékelés során visszajelzést adunk arról, hogy az adott kisgyerek hol tart az értékelés pillanatában az ő fejlődési folyamatában. Igyekszünk visszajelzést adni az adott tananyag elsajátításáról, a diák tanuláshoz való viszonyáról, a szociális fejlődéséről és arról, hogy hogyan vesz részt a közösségben. Az értékelést nem csak a pedagógusok végzik, a tanulók is aktív részesei az értékelés folyamatának. Az önértékelés, amelyet a tanulók önmagukról, a csoportban elfoglalt helyükről, a tanuláshoz, az iskolai szabályokhoz való viszonyukról készítenek szövegesen és/vagy szimbólumokkal nagyon fontos eleme az értékelési módszerünknek. A félévenkénti szöveges értékeléshez hozzátartozik a szülői beszélgetés. A bizonyítványosztás után, minden családdal leülünk, és beszélgetünk az adott gyermek félév során elért fejlődéséről. Ez a beszélgetés nem szorítkozik a tananyagra, a teljes személyiségfejlődést átbeszéljük. Én beszélgetésnek tekintem ezeket az alkalmakat, ez azt jelenti, hogy a szülők véleményére, tapasztalataira is kíváncsi vagyok, fontos számomra a párbeszéd.
A Rogers Iskolában azt valljuk, hogy a saját élmény: a játék és a tevékenység nagyon fontos módszer a tanítás során. Hogyan tudod ezt beépíteni a matematika órákba?
A 6-7 éves gyermek hatalmas kíváncsisággal, tudásvággyal lép az iskolába. Van, aki már ismeri a betűket, számokat, tud olvasni, írni, számolni. Felelősségtudó nagy elsősként ül be az iskolapadba, és várja a sok-sok „iskolás” feladatot. De sok olyan kisgyerek is van, akiknek még a játék a fontos, a szünet mindig érdekesebb, mint az órai történések. Azt gondolom, hogy mindkét típusú gyereknek ki lehet elégíteni az igényét a matematika órákon. Igyekszem úgy szervezni az órákat, hogy azok változatosak legyenek, mindenki megtalálhassa benne azt, ami neki örömet okoz. Hiszem, hogy csak úgy érhetünk el fejlődést a gyerekeknél, ha örömmel, szívesen csinálja feladatait. A matematika nagyon sokaknak egy mumus tantárgy. Szeretném, ha az én „gyerekeim” meglátnák a matematika érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli oldalát. Nem csak az első időszakban, hanem végig a 4 év alatt sokat használunk hétköznapi tárgyakat, saját testünket, a minket körülvevő világ dolgait egy-egy matematikai probléma megoldásához. Igyekszem tudatosítani a gyerekekben, hogy a matematika életünk része, körülvesz minket, mindenhol ott van.
Az előző osztályod esetében nagyon szoros kapcsolat alakult ki a tanító pároddal, a gyerekekkel és a szüleikkel. Szerinted mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?
De jó is lenne tudni a receptet! Egy varázskondérba belerakunk 20 gyereket, az ő szüleiket és két tanítót, hókusz-pókusz és máris kész az OSZTÁLY. A tréfát félretéve, ettől azért jóval több odafigyelés, megértés, elfogadás kell ahhoz, hogy egy valóban jól működő szoros kapcsolat alakulhasson ki. Nagyon fontos feltétel szerintem az, hogy a két tanító egymásra tudjon hangolódni, azonos értékeket képviseljenek, közös legyen a cél, egyfelé tartsanak. Mégis elég különbözőnek kell lenniük, hogy a gyerekek és a szülők saját vérmérsékletüknek, személyiségüknek megfelelően tudjanak kapcsolódni valamelyik tanítóhoz.
A másik nagyon fontos összetevő a bizalom. A gyereknek meg kell bíznia szülei döntésében, hogy valóban a neki való legjobb iskolát választották. Akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha biztonságban érzi magát az iskolában, ezt a biztonságot pedig elsősorban tanítói adhatják meg. A szülőnek bíznia kell a két tanítóban, hogy mindent a gyerek fejlődése érdekében teszünk, mondunk, kérünk. A szülőknek bízniuk kell a gyerekükben, hogy a tőle akkor és ott elvárható legtöbbet hozza ki magából. A tanítóknak pedig bízniuk kell abban, hogy a szülők partnerek lesznek a gyerekek nevelésében, a konfliktusok rendezésében. Nem mondom, hogy ez könnyű, de dolgozni kell rajta, tenni kell érte.
A mai gyerekek már készen kapják a digitális világot. Nekik ez egy teljesen természetes dolog. Milyen kihívásokat jelent ez egy elsős osztálynál?
Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki fiatal felnőttként csöppent bele a digitális világba. Sok ellenérzésem volt a “kütyükkel”, de egy ponton be kellett látnom, hogy itt marad az életünkben, és sok mindent megkönnyít a munka és a magánélet során is. Igen, a mai gyerekek már készen kapják ezt a világot, de nem képesek még felmérni, hogy a képernyő nyújtotta világ mennyi veszélyt is rejt magában. Nem csak a tartalomban, hanem a figyelmük fejlődésében is. Éppen ezért én a minél kevesebb képernyőidőt adók közé tartozom. Órákon használok olyan applikációkat, digitális tartalmakat, amik segítik, támogatják a tanulást de erős keretek között, egy-egy cél elérése érdekében. A mostani osztályom elsős volt, amikor ránk szakadt a covid miatti lezárás. Nagyon nehéz időszak volt, főleg az, hogy a megfelelő arányt megtaláljuk a képernyő előtti, “benti” és a szabadban töltött“kinti” világ között.
Milyen gyerekeket vártok a jövőre induló első osztályba?
Felvételi gondolkodásunk három fő szempont köré szerveződik. Elsősorban olyan családokat várunk, akik hasonló nevelési szemlélettel rendelkeznek és hasonló értékeket képviselnek, mint mi. Fontosnak tartjuk az összhangot az iskolai és a családban történő nevelés között, mert eltérő nézetek esetén a gyerekek számára zavaró lehet.
Másodszor, heterogén összetételű osztályokat építünk, de bizonyos specifikus nehézségekkel küzdő gyerekek számára kevésbé ajánljuk iskolánkat. Rugalmas napirendet követünk, amely gyakran újratervezést igényel. Az órákon sok a mozgás és az alapzaj mert sokszor dolgozunk csoportban. A zajos környezet és az intenzív mozgás nem minden gyereknek felel meg. Az a tapasztalatunk, hogy autizmussal, figyelemzavarral, hiperaktivitással élő gyerekek nehezebben vannak nálunk.
Végül, kiemelten fontos számunkra, hogy az iskolába felvett gyerekek képesek legyenek együttműködni és rendelkezzenek belső motivációval a felelősségvállalásra. Olyan gyerekeket igyekszünk felvenni, akik kellőképpen érettek a saját koruknak megfelelően. Elsősorban szociális érettségre gondolunk, nem feltétlenül kognitív érettséget várunk. A tanulási problémákkal, nehézségekkel, lassúsággal könnyen megküzdünk. Az általunk kialakított légkör viszont azt kívánja meg, hogy a gyerekek rendelkezzenek belső motivációval, képesek legyenek felelősséget vállalni saját folyamataikért, átlássanak dolgokat, és képesek legyenek döntéseket hozni, akár segítséggel, de tudjanak dönteni. Ezekhez szükséges a megfelelő érettség.
Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?
Rogers Iskolában nagyon szeretem, hogy a hagyományaink ápolása mellett mindig igyekszünk megújulni. Az alapértékeink változatlansága mellett rugalmasan, a mai kor igényeihez igazodva szervezzük az életet. Izgalmas folyamat egy-egy új program kitalálása, megszervezése. Vajon jó lesz a kicsiknek? Megtalálják benne az izgalmas újdonságot a nagyok is? Van hozzá elég tudásunk? Szeretem megélni az együtt dolgozást, az egymásra figyelést, a közös célért való munkát.
Interjú időpontja: 2023. november 10.