Mivel foglalkoztál mielőtt az iskolánkba jöttél tanítani?

A diploma megszerzése után, a Montessori Oktatási Centrum nevű általános iskolában kezdtem dolgozni. Egy életkorilag és egyéb szempontból is integrált csoportban tanítottam a gyerekeket 1-3. osztályig. Egyszerre tanítottam, tanultam autodidakta módon a módszert, készítettem szabadidőben az eszközöket és tartottam bemutató előadásokat a módszerről különböző szakmai fórumokon.

A Montessori módszer mellett mindig érdekelt az alternatív pedagógia. 1993 óta foglalkozom a hazai alternatív iskolákkal, módszerekkel. A személyközpontú módszerek egyik közös pontja a személyre szabott, árnyalt pedagógiai értékelés. Ebben a témában dolgoztunk ki több iskola képviselőjével egy árnyalt, fejlesztő értékelést tanító tanártovábbképzést, amit az ország különböző pontján tartottunk tantestületek számára. 2005-től veszek részt közoktatás-fejlesztési programokban, tanártovábbképzések kidolgozása és tréningek tartása formájában. Sokat tanultam magam is a projektekben végzett munkák során. Az eltelt évek alatt, igyekeztem sokoldalúan gyarapítani szaktudásom. A Montessori módszer alapos ismeretén túl, elmélyedtem a differenciálás módszertanában, a kooperatív technikákban, a projektpedagógiában, a gyermek megismerés kérdéskörében, a szociális kompetenciák fejlesztésében, a Gordon-módszerben stb.

Hogyan kerültél hozzánk, nálunk a Rogers Iskolában hogyan tanítasz?

Néhány évi felnőttekhez, a közoktatás-fejlesztéshez kötődő munka után, 2012-től tanítok újra gyerekeket itt a Rogers Iskolában. Az iskola önmaga küldetéséről a következőket vallja: „Céljaink a kezdetektől változatlanok: olyan fiatalokat akarunk nevelni, akik biztos alapkészségekre épített, megalapozott tudás birtokában, magas szintű szociális kompetenciával, másokkal együttműködve érvényesülnek az életben.” Amikor ezt elolvastam, úgy éreztem, itt biztosan azt az utat járhatom pedagógusként, amiben hiszek, az iskola céljai és saját pedagógiai hitvallásom összetalálkoznak. Munkám során saját módszertanomat alkalmazom, ötvözöm a Montessori módszer, a kooperatív technikák, a projektpedagógia, a személyközpontú nevelési szemlélet hozzám közelálló elemeit. Mint itt az iskolában minden kollégám, én is nagy hangsúlyt fektetek a szociális kompetenciák, az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék önmagukat, képesek legyenek képviselni vágyaikat, igényeiket, de mindezt úgy tegyék, hogy tekintettel vannak a körülöttük lévő emberek igényeire is. A konfliktusok megbeszélés alapú kezelését úgy érzem, viszonylag hamar képesek elsajátítani a gyerekek, viszont mások igényeinek tiszteletben tartásával sok gondjuk van. Ennek fejlesztése hosszabb folyamat.

Nálunk a Rogers Iskolában az alsó osztályokban az osztályfőnök szerepét két tanító egyszerre tölti be. Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Valóban, minden osztálynak két osztályfőnöke van. Két döntésekben, tervezésben, a mindennapok megvalósításában egyenrangú, egymással szoros munkakapcsolatban álló pedagógus dolgozik minden csoportunkban. Az osztályfőnökpároknak, vannak közösen tartott órái az osztályban, ilyen például a kultúrköri óra, a csoportjáték, a hétzáró. Hetente többször ülünk le és beszéljük át a teendőket, az osztályban történt eseményeket, megtervezzük az osztály szintű programokat, végiggondoljuk az egyéni segítségadás lehetőségeit. Nagyon hasznosnak tartom és szeretem a két osztályfőnökös modellt. Átgondoltabb, körültekintőbb döntéseket tudunk így hozni, ami az osztály és a benne lévő gyerekek számára egyaránt fontos.

A nyílt napon sok szülő teszi fel a kérdést, hogy van-e osztályzás alsóban. Mit gondolsz az értékelésről, milyen az iskola értékelési gyakorlata?

Itt a Rogers Iskolában, szövegesen értékelünk, hetedikig nincs osztályzat. Hiszek abban, hogy a tanulók a saját fejlődési folyamatuk részei, folyamatosan változnak, fejlődnek. Az értékelés mindig csak az aktuális állapotukról tud megállapításokat megfogalmazni, azt tudja megmutatni, hogy az adott kisgyerek hol tart az értékelés pillanatában az ő fejlődési folyamatában. Nem hiszek a numerikus értékelés önálló létjogosultságában. Látom, hogy felnőttként (pedagógusként, szülőként) egyszerűbb kezelni, de úgy érzem, nem segít annak feltárásában, hogy az adott kisdiáknak min kell változtatnia, mit kell hozzátennie tanulási folyamatához azért, hogy sikeresebben elsajátítsa az iskola által közvetített ismereteket, tudás elemeket. Nálunk az értékelés során a képességekről adott pozitív visszajelzés alapvető. Igyekszünk visszajelzést adni a nevelés és oktatás folyamatáról, a diák tanuláshoz való viszonyáról, a szociális-kapcsolati jellemzőiről. Az értékelést nem csak a pedagógusok végzik, a tanulók is aktív részesei az értékelés folyamatának.

A gyerekek negyedévente kapnak értékelést. A negyedévi és háromnegyedévi értékelés szövegesen és/vagy szimbólumokkal megjelenő állapotkép és önértékelés, amelyet a tanulók önmagukról, a csoportban elfoglalt helyükről, tanuláshoz, az iskolai szabályokhoz való viszonyukról írnak. Ez évről-évre változik, mindig az aktuális évfolyamhoz, osztálykérdéshez választjuk ki a témát, formát. A félévi és tanév végi értékelést a pedagógusok készítik. Ennek részei: a tanuló szociális fejlődése, közösségben való részvétele, a diák tanulásának értékelése, a diák tanulásának tantárgyi értékelése. A bizonyítvány kiosztása fontos része az értékelésnek. A bizonyítványt mindig a két osztályfőnök együtt adja át a gyerekeknek. Mi igyekszünk nagyon személyesre alakítani ezeket az alkalmakat. A félévenkénti szöveges értékeléshez hozzá tartozik a szülői beszélgetés. A bizonyítványosztás után, minden családdal leülünk, és beszélgetünk az adott gyermek félév során elért fejlődéséről. Ez a beszélgetés nem szorítkozik a tananyagra, a teljes személyiségfejlődést átbeszéljük. Én beszélgetésnek tekintem ezeket az alkalmakat, ez azt jelenti, hogy a szülők véleményére, tapasztalataira is kíváncsi vagyok, fontos számomra a párbeszéd.

Az iskolaválasztás nehéz döntés elé állítja a szülőket. Tapasztalatod szerint milyenek azok a gyerekek, akik jól megállják a helyüket a Rogesben?

A mi iskolánk egy nyitott, befogadó, az egyéniséget tiszteletben tartó és elfogadó, színes iskola, így sokféle személyiség jólérezheti magát nálunk, mégsem gondolom, hogy mindenkinek jó a Rogers Iskola. Olyan gyerekeket keresünk, akik kíváncsiak és nyitottak a világra, akik az iskolában töltött idő során, tudnak magukra és a környezetükre egyaránt figyelni. A hétköznapjainkat a kérések, a megbeszélések, a megállapodások, a közös szabályalkotások határozzák meg. Szerintem azoknak a gyerekeknek az iskolája vagyunk, akik nem igényelnek ennél erősebb külső kontrollt.

Hiszünk a közösségben, azt gondoljuk, hogy az osztály több, mint a benne lévő gyerekek összessége. Ezért nálunk nagy hangsúlyt kap a szociális kompetenciák fejlesztése. Törekszünk rá, hogy az egyéni igényeket elfogadjuk és segítsük, de ez csak mások szükségleteinek tiszteletben tartásával történhet. Azokat a családokat és gyerekeket keressük, akik ezekkel az alapértékekkel azonosulni tudnak.

Minden kisgyerek életében nagy változás, amikor iskolába megy. Hogyan fogod jövő szeptemberben az elsősöknek megkönnyíteni azt a váltást?

Valóban nagy váltás a gyerekek életében, amikor az óvoda után elkezdik az iskolát. Azoknak a gyerekeknek okoz ez a váltás kisebb nehézséget, akik valóban iskolaéretten érkeznek az iskolába. Ez ránk is igaz, miközben szerencsére a mi iskolánkban nem kell rohanni, az első két hónap szólhat az iskolás lét megismeréséről, megtanulásáról. Szeretnénk sok játékot, mesét bevinni az osztályba, és ezeken keresztül fokozatosan segíteni a gyerekeket abban, hogy igazi iskolássá váljanak.

Végül, de nem utolsósorban, mi az, amit legjobban szeretsz a Rogersben?

Szeretem, hogy folyamatban lehet gondolkodni, hogy mindig fontosabb lehet a gyerek, mint a tananyag, hogy a gyerekek igényei, kívánságai, aktuális érdeklődési körei vezethetik a tanulási folyamatot, hogy lehetőség van gondolkodó, a történéseket befolyásolni szándékozó, másokra is tekintettel lévő felnőttekké nevelni a hozzánk járó gyerekeket.

Interjú időpontja: 2017. január