Bárdosné Győrfi Klára

Előbb tanító és utána anyuka is lettél a Rogers Iskolában. Ismerjük, milyen nehéz lehet ez a két szerep egyszerre egy iskolában. Miért döntöttetek mégis úgy a férjeddel, hogy a Rogersbe iratjátok a lányotokat?

Az ő iskolába lépése előtt már két évet tanítottam itt a Rogersben. Ez idő alatt megismertem annyira az iskolát, az itt dolgozó pedagógusokat, hogy tudjam, ettől jobbat, többet nem kívánhatnék a lányomnak. Neki nagyon fontos a biztonság, a támogató légkör, a nyugalom. Tudtuk, hogy itt ezt mind megkapja, így nem volt kérdés, hogy ő is rogerses lesz.

Szülői és tanítói oldalról is látod egy elsős osztály mindennapjait. Szerinted mik a legfontosabb feladatok egy új közösség kialakítása során?

A figyelem, hogy figyeljünk a másikra, megismerjük személyiségének minden oldalát. Figyelemmel legyünk igényei, kérései, vágyai felé. Csak akkor tudunk neki biztonságot adni, ha elfogadjuk őt. Az osztály indulásakor minden gyermek igyekszik elfoglalni a csoporton belül azt a helyet, beilleszkedni abba a szerepbe, ahol ő jól érzi magát. Tanítóként igyekeznünk kell nem megakasztani ezt a folyamatot, hanem segítőként részt venni benne. Hagynunk kell, hogy a gyerekek önállóan találják meg helyüket. Mi a biztonsági hálót adjuk, hogy tudják azt, hozzánk mindig fordulhatnak segítségért. Nem azért, hogy helyettük megoldjuk a problémát, hanem azért, hogy segítsünk a saját megoldásaikat megtalálni.

Nálunk mindig nagy készülődés előzi meg a tanítók részéről az első osztály elindulását. Mi a különbség az előző osztályod indítása és mostani készülődésed között?

Az első osztályom indulása előtt a kisfiammal voltam otthon, készültem a nagy feladatra, hogy új munkahelyet találjak magamnak, őt bölcsődébe szoktassam, a kislányommal pedig elfogadtassam az egész napos óvoda tényét. Ekkor jött szembe velem a Rogers felhívása, hogy elsős tanítót keresnek. A felvételi folyamatom egybe esett a gyerekek felvételijével is, így már csak akkor csatlakoztam hozzájuk, amikor összeállt az osztály. Nagyon nehéz időszak volt ez nekem, anyukaként nehéz heteket, hónapokat kellett átélnem, kollégaként meg kellett találnom a helyem egy új közösségben, tanítóként a gyerekeknek a legjobbamat kellett nyújtanom. Nem volt könnyű. A férjem, családom, kollégáim és főképp a tanító párom sok-sok segítsége, biztatása nélkül elnyelt volna engem ez a sok minden. Nekik nagyon sokat köszönhetek! A mostani időszak sokkal nyugodtabban telik. Mindkét gyermekem jó helyen van, én megtaláltam a helyem itt a Rogersben, és boldog vagyok a gyerekek között. Élvezem a tervezgetés izgalmát, sok ötlet kavarog a fejemben. Nagyon várom az előkészítő foglalkozásokat, a beszélgetéseket, ismerkedéseket a családokkal. Meg tudom élni azt a furcsa élethelyzetet, hogy már most tudom, hogy belép az életembe 30-40 még idegen gyerek és felnőtt, akik nagy hatással lesznek az én elkövetkezendő éveimre. Reménykedem, hogy passzolunk majd egymáshoz, és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Abban is nagyon más lesz ez az osztály, hogy 3 évnyi rogerses tapasztalattal a hátam mögött vágok neki. Már tudom, hogy mi az a kultúrkör, miért nagyon fontos a beszélgetőkör, hogyan kell szuperül megszervezni egy osztálykirándulást, hogyan lehet a legfájdalommentesebben kezelni egy-egy nehéz helyzetet, konfliktust. Tudom, hogy megannyi apró és nagy csoda vár rám a leendő „gyerekeimmel”.

A Rogers Iskolában azt valljuk, hogy a saját élmény: a játék és a tevékenység nagyon fontos módszer a tanítás során. Hogyan tudod ezt beépíteni a matematika órákba?

A 6-7 éves gyermek hatalmas kíváncsisággal, tudásvággyal lép az iskolába. Van, aki már ismeri a betűket, számokat, tud olvasni, írni, számlálni. Felelősségtudó nagy elsősként ül be az iskolapadba, és várja a sok-sok „iskolás” feladatot. De sok olyan kisgyerek is van, akiknek még a játék a fontos, a szünet mindig érdekesebb, mint az órai történések. Azt gondolom, hogy mindkét típusú gyereknek ki lehet elégíteni az igényét a matematika órákon. Igyekszem úgy szervezni az órákat, hogy azok változatosak legyenek, mindenki megtalálhassa benne azt, ami neki örömet okoz. Hiszem, hogy csak úgy érhetünk el fejlődést a gyerekeknél, ha örömmel, szívesen csinálja feladatait. A matematika nagyon sokaknak mumus tantárgy. Szeretném, ha az én „gyerekeim” meglátnák a matematika érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli oldalát. Nem csak az első időszakban, hanem végig a 4 év alatt sokat használunk hétköznapi tárgyakat, saját testünket, a minket körülvevő világ dolgait egy-egy matematikai probléma megoldásához. Igyekszem tudatosítani a gyerekekben, hogy a matematika életünk része, körül vesz minket, mindenhol ott van.

Nagyon szoros kapcsolat alakult ki közted, a tanító párod és a mostani osztályod gyerekei, szülei között. Szerinted mi kell ahhoz, hogy ez megtörténjen?

De jó is lenne tudni a receptet! Egy varázskondérba belerakunk 20 gyereket, az ő szüleiket és két tanítót, hókusz-pókusz és máris kész AZ osztály. A tréfát félretéve, ettől azért jóval több odafigyelés, megértés, elfogadás kell ahhoz, hogy egy valóban jól működő szoros kapcsolat alakulhasson ki. Nagyon fontos feltétel szerintem az, hogy a két tanító egymásra tudjon hangolódni, azonos értékeket képviseljenek, közös legyen a cél, egyfelé tartsanak. Mégis elég különbözőnek kell lenniük, hogy a gyerekek és a szülők saját vérmérsékletüknek, személyiségüknek megfelelően tudjanak kapcsolódni valamelyik tanítóhoz. A másik nagyon fontos összetevő a bizalom. A gyereknek meg kell bíznia szülei döntésében, hogy valóban a neki való iskolát, a legjobb helyet választották; és tanítóiban, mert csak akkor hozhatja ki magából a legtöbbet, ha biztonságban érzi magát az iskolában. Ezt a biztonságot pedig elsősorban tanítói adhatják meg. A szülőnek meg kell bíznia a két tanítóban, el kell azt hinnie, hogy mi mindent a gyerek fejlődése érdekében teszünk, mondunk, kérünk; bízniuk kell a gyerekükben, hogy a tőle akkor és ott elvárható legtöbbet hozza ki. A tanítóknak pedig bízniuk kell abban, hogy a szülők partnerek lesznek a gyerekek nevelésében, a konfliktusok rendezésében. Nem mondom, hogy ez könnyű, és varázsütésre nem is megy, dolgozni kell rajta, tenni kell érte. Csak így van értelme az együtt töltött időnek. Ezalatt a 2,5 év alatt tudatosult bennem, hogy csak így érdemes csinálni. A leendő osztályomnál is erre fogok törekedni!

Még nem volt közös osztályotok Bettivel, de sok közös iskolai munkátok volt már. Miben dolgoztatok együtt?

Valóban, még nem volt közös osztályunk, így nagyon szoros együttműködésre még nem volt lehetőségünk. Mivel a tantestületünk elég kicsi, így jobban belelátunk egymás munkájába, sokat ötletelünk együtt, így Bettit is ezeken keresztül ismertem meg. Nagyon tetszik az ő hozzáállásában, hogy mindig a gyerekeket tartja szem előtt, nagyon kreatív, és nem ijed meg a sok munkától sem. Örülök, hogy olyan tanító párom lesz, aki a drámát és a táncot nagyon szereti! Én is nagyon szeretem ezeket – nézni. Én inkább a zenei és a praktikus dolgokban vagyok jó. Ezért is fogjuk jól kiegészíteni egymást.

Hol és hogyan tudnak megismerkedni veletek az érdeklődő szülők?

Elsősorban az iskola előkészítő foglalkozásokon szerdánként. Ez egy nagyon jó terep arra, hogy kölcsönösen megismerjük egymást. Ezeken az alkalmakon mindig ott leszek. A nyílt napjainkon is tartok beszélgetőkört, órákat. Ezekről és sok minden másról is lehet velem beszélgetni a lyukas óráimon vagy a szünetekben. Ehhez telefonon tudunk időpontot megbeszélni: 06/1 209 3608 vagy 209 3609. Ha valaki személyesen nem tud eljönni, vagy olyan kérdése van, ami nem várhat egy személyes találkozóig, akkor az e-mail címemre lehet levelet írni: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. .

Szenttamási Bernadett

Első Rogers iskloai évedben egy 3. osztály életébe csöppentél bele, mint tanító. Hogyan élted meg, hogy neked kellett beilleszkedni egy már működő osztályba?

Nagyon izgalmas első évem volt itt a Rogersben. Kaptam egy nagyon lendületes, sokszínű osztályt és egy nagyon kedves, segítőkész tanítópárt, akikkel meg kellett birkóznunk azzal, hogy most kiszállt valaki az életükből, aki eddig fontos volt, akivel a mindennapjaikat töltötték. Ez nem volt könnyű feladat. Sokat kellett dolgoznunk azon, hogy egy csapat legyünk, de úgy érzem hogy sikerült.

Kezdő tanítóként ez volt az első tanítói munkahelyed. Mi segített téged abban, hogy a tanítás és közösségi élet során eléd kerülő újabb és újabb helyzeteket meg tudd oldani?

Amit nagyon szeretek itt a Rogersben, és ami talán leginkább segített engem ebben, az az, hogy mindig van kitől kérdezni. Bátran fordulhatok bármelyik kollégámhoz, és úgy érzem a szülőkhöz is. A legjobb emlékem ezzel kapcsolatban mégis az, amikor a gyerekek segítettek. Az első pár héten nagyon új volt a gyerekeknek is, és nekem is az együtt dolgozás. Az órák elején mindig nagy hangzavar volt, amitől nekem is egyre hangosabban kellett beszélnem, és amiről aztán azt gondoltam, hogy ez a gyerekeknek sem és nekem sem jó. Így hát az egyik ilyen óra elején megálltam előttük szomorúan, széttárt kézzel és azt mondtam, hogy segítsenek ebben, hogyan tudnánk az órákat úgy elkezdeni, hogy egymásra figyelünk és senki sem kiabál. Erre a gyerekek egymásnak adva a szót, elmesélték nekem, hogy ilyenkor tegyem fel a kezem, mert ez a közös jel arra, hogy mindenki csöndben maradjon és figyeljen, meg is mutatták, hogyan csináljam. Még azon az órán kipróbáltam, egy perc sem telt el és mindenki fülig érő mosollyal és feltartott kézzel nézett rám, én pedig megköszöntem, hogy segítettek ezt megoldani.

Te a következő tanévben indítasz a Rogers Iskolában először első osztályt. Most az első pillanattól kezdve Klárival együtt fogjátok kialakítani az osztály életétét. Ennek a feladatnak melyik része foglalkoztat leginkább?

Nagyon vágytam erre, hogy egy osztály kialakításának már az első perctől részese lehessek. Jó érzés, hogy már most elkezdtünk közösen gondolkodni Klárival, kinek milyen ötletei vannak, mit hogyan szeretnénk jövőre. Ez nekem nagy biztonságot ad. Amit most nagyon izgatottan várok, az előkészítő foglalkozások a csöppségekkel, és az új családokkal való ismerkedés.

A mostani osztályotok mellett hogyan készültök Klárival a következő évre?

Egyelőre sok sok beszélgetéssel, hiszen nem volt még közös osztályunk. Ötletelünk, tervezgetünk és ismerkedünk. Másrészt az előkészítő foglalkozásokon együtt dolgozunk, ezeket közösen tervezzük meg, együtt készülünk a családokkal való beszélgetésekre.

Hosszú évekig drámát és táncot is tanultál. Hogyan tudod ezt a tudásodat használni a tanítás során?

A drámajátékokat nagyon jól tudom használni a gyerekek mindennapjaiban. Fontosnak tartom ezeket beépíteni a magyarórákba. Ebben az évben külön drámaórát is tartok a gyerekeknek. Ezeket az órákat nagyon szeretjük, nagyon sokat tanulhatnak a gyerekek önmagunkról és a társaikról. A konfliktuskezelés tanításához is nagyon jó teret biztosít.

Mit tartasz a Rogers Iskola olvasás- és írástanítási módszeréből a legofontosabbnak?

Nagyon fontosnak tartom azt az előkészítő időszakot, ami az írástanulást megelőzi. Ebben az időszakban nagyon sok kézműveskedéssel, mozgásos játékokkal, ujjtornával, a betűelemek festésével, rajzolásával, kirakásával készülünk az írástanulásra, hogy az később minél könnyedebben menjen.

Hol és hogyan tudnak megismerkedni veletek az érdeklődő szülők?

A előkészítő foglalkozásokon, amelyeket szerda délutánonként tartunk 16.30-17.30-ig az iskolában, a nyílt napokon, és az iskolai szünetekben is van lehetőség személyes beszélgetésekre. Időpontot az iskola telefonszámán tudunk egyeztetni: 06/1 209 3608 vagy 209 3608 telefonszámokon. Email címem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Nézze meg a bemutatkozó filmünket is: