Olyan légkört kívánunk kialakítani melyben mindenki hiteles tud lenni, melyben mindenki képes és hajlandó változni amelyben mindenkinek az önkiteljesítő igénye és képessége kibontakozhat és amely biztonságos a benne élők számára. Az egész tanulási-tanítási folyamat felelőssége megoszlik a tanár, diák és a szülő között. Úgy gondoljuk így biztosítható a gyerek optimális fejlődése.

Az első három év személyiségformálási célja, hogy a gyerekek ismerjék fel saját lehetőségeiket és találjanak rá saját útjaikra. Ebben az életkorban az átélés-tapasztalat még sok mindenre megfelelőbb kiindulási alap, mint a fogalmi-absztrakt gondolkodást igénylő feldolgozásmód. Különösen az első két évben erre helyezzük a hangsúlyt.

Erőltetés és megterhelés nélkül igyekszünk a fogalmi gondolkodás felé haladni, az egyéni képességeknek megfelelően. Célunk az alapvető képességek, készségek és jártasságok fejlesztése. Ebben az időszakban teljesítményükről szinte kizárólag a magukhoz mért fejlődés alapján kapnak visszajelzést.

Az évek előrehaladtával változik a tanítás és a tanulás módja és stílusa. A kezdeti nagyfokú spontaneitást kiegészíti az elhatározott, szándékos tanulás. A 4. évben bizonyos területeken már kapcsolódnak a felsőbb osztályokhoz, megjelenik néhány szaktanár, de még az alsós tanulási formákat élik.

Az 5.- 6. évben általában az egyik tanító még jelen van az osztály életében, de már megjelennek a szaktárgyak, amelyeket tevékenységközpontúan, a komplex látásmód fenntartásával, de már a logikai gondolkodásra is erőteljesen építve, szaktanárok bevonásával tanítunk.

A felsőbb évfolyamokon a tanulás mindinkább eltolódik az önálló munka irányába. A tanár szerepe egyre inkább az egyéni segítségnyújtás.