Kamaraerdőben egy hatalmas sátor alatt gyülekeztünk. Kicsit huzatos volt, de annyira örültünk egymásnak, hogy vártuk a folytatást. Örömmel néztünk végig a társaságon (hát nemcsak én jöttem el?!!!). Volt diákok, volt és jelenlegi szülők, volt és jelenlegi kollégák… néhányan több szerepben is. A legnépesebb család négy fővel a Nagy család volt (Kati, Jóska, Gábor és Ádám) Nagy Gábornak különösen örültünk: első osztálytól járt hozzánk, nálunk érettségizett, és utána még egy évet dolgozott nálunk irodai segítségként. A kamaraerdei állomás legfiatalabbja pedig Sári volt, Hámori Péter volt diákunk 15 hónapos kislánya.

Dúll Andi (környezetpszichológus, Beni, a kisfia a harmadik osztályunkba jár) minden épületben vezetett egy kis játékot. A játékok során felidéztünk számos emléket, gondolkodtunk magunkról. Az egyik játékban egy sorba kellett felállnunk aszerint, hogy a mostani életünk szempontjából nézve (mennyi) mekkora hatással volt ránk a Rogers Iskola. Képzelhetitek: mindenki azon a felén ált a sornak, amelyik arról szólt, hogy a Rogers Iskola (sokban) nagyban befolyásolta az életünket. Tülekedés csak ott volt, ahol a „nagyon-nagyonnagyon-nagyonnagyonnagyon” része volt az egyenesnek…

A Czakó utcai épületbe érve nagyon örültünk, hogy a régi osztályterem (bár mára már néhány fal miatt lényegesen szűkösebben) nyitva állt előttünk. Beültünk a melegbe, Andi vezetésével felidéztük a múltat (Nagy Ádámtól megtudtuk, hogy a villámhárítón másztak be az osztályba! Egyik tanár sem hitte el, hogy tényleg!) Itt tettünk szert egy tortára, amit Csollány Éva hozott nekünk (Ő sajnos nem tudott tovább jönni, de mivel a gyerekei az első két rogerses osztályba jártak, sokat tudott mesélni arról, hogy kezdetekben milyen volt rogerses szülőnek lenni.)

A Fülemile utca volt a csúcspont. Ugyanis a hideg ellenére az egyik egykori osztályteremben megtartottuk a pikniket! Még két üveg borocska is előkerült (ittunk a sofőrök helyett is), és felvágtuk a gyönyörű tortát. Tóni bácsi, egykori gondnokunk is csatlakozott hozzánk, velünk emlékezett.

Dúll Andi nyitó és záró játékában mondatokat kellett befejeznünk. Az egyik mondat így szólt: „Ha a rossz idő ellenére ennyien eljöttek a Rogers Iskolatúrára, akkor….”. A jelenlévők mondatbefejezései gyakran ugyanarról szóltak: ebben az esetben különösen. De nem árulom el, hogy hogyan fejeztük be a mondatot! Fejezze be minden olvasó maga a saját gondolatai és érzései alapján!

Andinak volt még egy befejezésre szánt mondata: „Remélem, hogy…”. Ennek a mondatnak a befejezése is sokaknak ugyanúgy szólt. Élménybeszámolóm zárójaként álljon itt ez a közös befejezés:

Reméljük, hogy a Rogers Napokon, június 4-én mindannyian el tudtok jönni hozzánk, és régiek-mostaniak újak együtt ünnepelhetünk!

Az élményeit lejegyezte:

Dobos Orsi


A Rogers Iskolatúra résztvevői voltak:

Akik segítettek, hogy a túra létrejöjjön (köszönet nekik!)
Aki a játékokat tartotta nekünk: Dúll Andi (környezetpszichológus, a harmadikos Beni anyukája)
Aki végigfotózta a túrát: Steiczinger Kati (a negyedikes Barna és a másodikos Peti anyukája)
Aki a túrát megszervezte: Gádor Panni (az iskola alapítója; lányai, Eszter és Dorka is az iskolánkba jártak)

Akik végigjárták az utat:
Béri Eszter (az első rogerses osztály tanítója)
Dobos Orsi és Dobos Attila   
Erbits Éva (tanárság mellett régi rogerses szülő is: lánya, Luca a második rogerses osztályba járt)
Nagy Család: Nagy Gábor és Nagy Ádám (volt diákjaink) és szüleik: Karaszi Kati és Nagy Jóska
Lipták Era és Stodulka Gábor (volt tanárunk)
Lukin Zsuzsa (volt énektanárunk és jelenlegi kurátorunk) és gyermekei: Nagy Sára Vilma és Nagy Mihály (volt diákjaink)
Madocsai Dani
Nagy Enikő (volt angoltanárunk)
Novák Jula (az iskola kitalálásában és elindításában résztvevők egyike) és lányai: Vargha Zsuzska és Vargha Noémi (volt diákjaink; Jula fiai is rogerses diákok voltak: Dani az első induló osztályba, Benjámin a tizedik induló osztályba járt)
Tóth Melinda (Kende Judit volt diákunk anyukája, volt kollégánk és volt kurátorunk)
Vokó Kriszta (aki a tanárság mellett szintén régi rogerses szülő is: lányai, Eszter és Rita jártak hozzánk)

Akik  Kamaraerdőn csatlakoztak hozzánk:
Domján Andrea (volt diákjaink Vidos Panni, Dani, Bálint és Matyi anyukája)
Hámori Péter (volt diákunk) és családja: felesége és Sári
Schwarcz Ica (kollégánk, és régi szülő: Marci fia és Eszti lánya diákjaink voltak)
Simon Eta (iskolatitkárunk)

Akik a Czakó utcában csatlakoztak hozzánk:
Jenő bácsi (régi gondnokunk)
Csollány Éva (volt diákjaink, Gugi és Tomi anyukája; jelenleg az iskola Felügyelő Bizottságának tagja)

Kamaraerdőtől a Czakó utcáig velünk volt:
Kostyál Kata (alapító tanítónk, jelenleg a Rogers Középiskola munkatársa. Lányai Rogersesek: Virág negyedikes, Emese első osztályos)

Akik a Fülemilében csatlakoztak hozzánk:
Korbai Kati (volt kollégánk)
Tóni bácsi (régi gondnokunk)

További képek hamarosan...